Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Korcsog Balázs: József Attila és az új magyar líra
körülírásai a semminek. Azt hittem: van itt valami, amiért... Mi is? Amiért mit is? Mindegy. Azt hittem. Hülye voltam. Próbáltam (azt hittem) Mondani (mondok) valamit. Hogy miről? Hát, tudjátok, erről a... Nem tudjátok. O. K. Honnan is? Hiszen én is csak azt hittem. De már nem hiszem. Azazhogy tudom. Nem volt. Nincs. Nem lesz légyen. Most már tudom. Már késő. Félre ne értsetek. Nincsen szó semmiről. Hamiscsőd, azaz a delphoi jós hamiscsődöt jelent, avagy minden krétai hazudik. Hallgatok. Mikor ezt mondom, hallgatok. Azt mondom, hogy hallgatok. Hallgatom, hogy hallgatok. ígérem, fogadom, mondom. A szavak: tettek - engem. Wittgenstein, Wittgenstein, mért hagytál el engem? Tehát hallgatok. Mindenesetre eléggé beszédesnek mondható a hallgatásom. S hogy mi van a hallgatásom mögött? Na, idefigyelj! Az én hallgatásom mögött - hát kérlek, ott hallgatás van. Ameddig a fül elhall. És különben is, maga a kérdés is naiv. Egy igazi hallgatás az nem olyan, ami mögött valami van. De jobban nemigen megy ezt megmagyarázni. S most még egy utolsó fejezetet kell el nem kezdenem. És ez a legnagyobb felelősség: el nem kezdeni. Ilyenkor még annyi támpont van... Mindig és minden valami helyett volt. Sohasem fogom tudni, mi helyett. Nem evilág, nem pokol, nem a mennybolt, nem erkölcs, csak szeszély; nem elv - csak ötletek. * Vad szív voltam, mint egy veréb, de szelídíthető, én voltam ez-meg-az egyéb, és TANDORI DEZSŐ, vagy Ez voltam: vad veréb-szív, de szelídíthető, és ez-meg-az egyéb is, s még Tandori Dezső. Die Stuttgarter Vaihinger Strassenbahn damit hab' ich immer gefahr’n letzten Sommer beim Onkel als Gast da fand’ ich am Ende 'ne Park fast. 71
