Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Veress Miklós: Böjti éjszaka; Szoborpark; Egy kis némazene (versek)

Veress Miklós

Böjti éjszaka

Fölriasztott egy álom, és konyhába mentem éjidőn.

Rázta tüdőm a köhögés, mint böjti szelek a redőnyt.

Nyitottam a kisablakot; sötét volt, iszonyú sötét, mert bennem is csak az lakott, és áradt tovább, szerteszét;

mintha mi volnánk otthona. Benn fölsikoltott unokám:- Papa, hol van a Mama?! - mezétláb rohant ki Milán.

Kézen fogtam, mert remegett, és visszavezettem oda, hol Hó fújt álom-felleget; s nem értettem, hogy micsoda

hisztéria. Hisz valaki ha melletted van - létezik, horkantását is hallani - miféle tévedés - a hit!

Hogy ki alszik, csak test: anyag. Akár meg is tapinthatod; akkor való, ha fölriad, különben élő-holt titok.

Félsz tőle, mert ő a hiány, mit körülölel a sötét, és önmaga sem sejti tán, hogy így árad aztán köréd.

19