Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Olasz Sándor: Terek, belső tájak

Olasz Sándor

Terek, belső tájak

Vonások Sándor Iván portréjához

Sokáig azt tartották, hogy az irodalomban - időbeli művészetről lévén szó - a térnek alárendelt, másodlagos szerepe van. Igaz, a térbeli jelenségeket az irodalom azonnal időbelivé igyekszik átformálni. Ámde végtelenül sok azoknak a térmetaforáknak a száma, amelyek a regény (és az esszé) megformálásában döntően fontosak. Hiszen nemcsak az érzékelhető világ, hanem a mentális tapasztalatok is „teresíthetők", térviszonylatokban lesznek elérhetők. Michel Bútor mondja, hogy az író is „felállítja festőállványát vagy kameráját a felidézett tér egyik pontján, akárcsak a festő: képkivágás-, kompozíció- és perspektíva-problémába ütközik: Az író is válogat az eljárások között, amelyekkel a képmélység kifejezhető..." A harmincnál is több Sándor Iván-könyv bármelyikében a terek természetes közegükből a tudatba, másfelől egy újabb érzéki közegbe, az időbe, időérzékelésbe billennek át. A megtapasztalt hely- és térélmény ily módon immár egy másik dimenzióban „repül", „iramlik", „szivárog" (Berzsenyi, Petőfi és József Attila szavait kölcsönözve), hogy aztán újra fölbukkanjon és elmúljon. Az asszociálható tér- és idősíkok bazaltrétegekként rakódnak, mindegyik alatt van egy másik, mindegyikre egy újabb rétegződik. Zuglónak, ahol - a Kolumbusz utca, Amerikai út, a Mexikói út-Gyarmat utca háromszögben az író közel hetvenöt éve él - kevés helye van, aminek a történetét, históriai alárétegzettségét ne érezné. Az első tizennégy év a Kolumbusz utcai ház kertjében, majd ötvenhat év az Amerikai út jegenyéi alatt (szemben a Zsidó Kórház, ma idegsebészeti klinika - ahol a nagyapa meghalt), a Mexikói úti ház, ahol „fényes ablakok" szállnak a sötétben, ahol örökösen zakatolnak a vonatok - ez Sándor Iván életének színtere. Az erkélyről József Attila és Wallesz Luca szerelmének helyszínére látni, itt született például az Áldalak búval, vigalommal. Az emlegetett vasút pedig az egyik legnagyobb magyar vers tere. Táj-, környezet- és családélmény, könyv-, otthon- és történelemélmény, szenvedés, hiány, öröm - így együtt az „emlékezettan" alapjai. Sándor Iván volt laktanya- és cellalakó, megismerte negyvennégyben az Óbudai Téglagyárat, majd nyolc évvel később a kőbányai Gergely utca barakkjait, de megismerte az európai kultúra otthonait, elhajózott a Szabadság-szobor mellett. Terek, amik nélkül nem lenne az, aki. De az igazán fontos dolgok abban a néhány száz méteres háromszögben történtek.

61