Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Poszler György: Salemi vérvád? – eszlári boszorkány? (töredékek – Tiszaeszlárról – Sándor Ivánnak)

nából, mágiából, neurózisból alakul ki körülötte a hisztéria önmagába záródó varázsköre. Amiben hisznek a vádlók és vádlottak, üldözők és üldözöttek, gyilkosok és áldozatok. Beindul az ellenőrizhetetlen gépezet. Aki valakire rámutat, vádlóvá lesz. Akire valaki rámutat, vádlottá lesz. A vádlott bíróság elé kerül. Ha vall, „beismeri" bűnét. Ha nem vall, „még be sem ismeri" bűnét.

Nos, a hasonlatosság nem a perben és az ítéletben van. Per Salemben és Eszláron is. De ott ítélet, itt felmentés követi.

Hanem a hisztéria önmagába záródó varázskörében. Amiben hisznek a vádlók, üldözők és potenciális gyilkosok. Sőt, részlegesen-esetenként-időlegesen egy-egy vádlott, üldözött, potenciális áldozat is. Gondoljunk a hullacsempészéssel vádolt tutajosokra. Tudatlan, analfabéta, magyarul alig értő, lelki szegény zsidó sáfárokra, ruszin parasztokra. Először vallanak, azután tagadnak. Vallanak. Mert félnek, és félig hipnotizáltan hisznek is. Tagadnak. Mert már nem félnek, és félig ébredten már nem is hisznek. Salemben a hisztéria önmagába záródó varázskörét nem törik át. Eszláron Eötvös áttöri.

Salem története példázat értékű dráma. Eszlár története példázat jellegű história. Ott a boszorkányok elillannak az utókorban. Itt a vérvád megmarad az emlékekben. Ott a boszorkányokban, gondolom, már senki sem hisz. Itt a vérvádban, remélem? már senki sem hisz?

27