Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - A napnyugta utáni fényben
házy útját egyengetni. Más módon, a tudós vitapartnernek járó színvonalon vívott a Kulcsár Szabó Emő-iskolának nevezett jelenség professzorával és követőivel, és tapasztalatai benne vannak azokban az irodalomelméleti-kritikusi teljesítményekben, amelyek ma már, eredményeiket nem vitatva, kritikával nézik ezt az iskolát.- Említette, hogy Balassa Péter a legmagasabb szintű szellemi-művészi munkálkodás közben a napi politikára is reflektált. Milyen emlékei vannak erről?- Gondolkodásmódja a hetvenes évek végétől közel vitte a demokratikus ellenzékhez. Nem láttam bele ezeknek az esztendőknek a külső-belső mozgalmi motivációiba, de azt hiszem, a szuverén szelleme tartotta őt távol a mozgalmi, (később) pártalakulatokban való részvételtől. Eszmerendszerét tekintve liberális volt, etikáját a szegényekkel-elesettekkel való szolidaritás határozta meg. Személyes emlékem arról van, hogy ugyan az első lakiteleki találkozón nem volt ott, de a másodikon Esterházy Péter társaságában láttam üldögélni. Én Ilia Mihály és Vekerdi Laci között találtam helyet az egyik lócán. Ebédidő tájt Vekerdivel úgy döntöttünk, nem látjuk értelmét, hogy tovább maradjunk, beültem Laci mellé az öreg Wartburgjába és végigbosszankodtuk az utat Budapestig. Indulásnál nem láttam Pétert, Esterházyt sem, ők talán már előbb elvonultak. De eljött Lakitelekre, holott nyilvánvalóan és közismerten eszmék- ben-lélekben a Kádár-rendszerrel szembeforduló - azt hiszem, akkor Szabad Kezdeményezések Hálózatának hívták - későbbi liberális párt elődjéhez tartozott. Akkoriban jó néhányan, ő is, én is úgy gondoltuk, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a hatalommal szembeni közös álláspont kinyilvánítására, és habár liberálisnak tekintettük magunkat, nem zárkóztunk el a népnemzeti kezdeményezésektől sem. Ugyanazon az őszön, ugyanilyen - habár irodalmi, de - politikával áthatott demonstrációvá alakult a Debreceni Irodalmi Napok programja. Olyan korreferens gárda (a referátum elmondására rám esett a választás) harcolta ki az MSZMP vezetésének ott a nyílt színen megtörtént önbeismerő vereségét, mint Nemes Nagy Ágnes, Mészöly, Csoóri, Csordás és mindenekelőtt Balassa. Ilyen eseményekben is összpontosultak a közép-európai-magyar író, a szellemi ember útbejárásai akkoriban. Pétert pályaindulása, alkata, horizontja, etikája a részvételre ösztönözte. Azokban az években az írói autonómia, az irodalom szabadsága elválaszthatatlan volt a politikai szabadsággondolattól. De már nyolcvanhét-nyolcvannyolcban megtörtént, meg kellett történnie az „elir- tózásnak". Már akkor, a rendszerváltást megelőzően is észlelhetőek voltak csírájukban mindazok a folyamatok, amelyek a rendszerváltás után tizenöt esztendővel a mai neurózisokhoz, az újabb zsákutcákhoz, a végzetes megosztottságokhoz, a második világháború előtti nemzeti radikalizmus újrajelentkezé- séhez vezettek. Balassa (és baráti köre) erejéhez-lehetőségeihez képest teljes mellszélességgel részt vett a rendszerváltás elősegítésében, de felismerte és emlékezetes írásaiban hangot adott annak is, amiről Adam Michnik, az egykori lengyel másként gondolkodók vezéralakja már tizenöt éve azt mondta, hogy a rendszerváltás eufóriájában a szemünk láttára kúsznak elő a mélyből a háború előtti idők szörnyei. 17
