Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Korcsog Balázs: A Mester és „martaléka”
Korcsog Balázs A Mester és „martaléka" Balassa Péter és az új magyar próza Az új magyar irodalom két legnagyobb hatású, iskolateremtő „irodalomkritikusa", a magyar új kritika két spiritus rectora: Balassa Péter (1947-2003) és Kulcsár Szabó Ernő (1950). Első köteteik [Balassa Péter: A színeváltozás (1982), az Észjárások és formák (1985) és A látvány és a szavak (1987); illetve Kulcsár Szabó Ernő: A zavarbaejtő elbeszélés (1984) és a Műalkotás, szöveg, hatás (1986)] egymással nagyjából egy időben, a 80-as évek közepén jelentek meg. Balassa és Kulcsár Szabó munkássága egyben az új magyar irodalom (mindenekelőtt az új magyar próza) két megközelítési módját, kétirányú olvasatát: az előrefelé, illetve a visszafelé történő olvasás és értelmezés lehetőségét kínálja föl. Balassa a refe- renciális olvashatóság folytatására tesz kísérletet, Kulcsár Szabó viszont az araferenciális, szövegirodalmi olvasatot tekinti kiindulópontnak, és azt vetíti vissza a modem magyar irodalom történetére. Az egész új magyar irodalom története felfűzhető erre a szálra: a 80-as, 90-es évek irodalomtörténete és -kritikája másról sem szól, mint a referencialitás, a valóságvonatkozás fenntarthatóságának vagy felfüggesztésének, a művek olvashatóságának vagy olvashatatlanságának kérdése. (Ilyen értelemben a 80-as évek Balassa Péter, a 90-es évek pedig Kulcsár Szabó Ernő évtizede.) Balassa a nyugatos-újholdas próza (Kosztolányi, Ottlik, Mándy és Mészöly) felől olvassa és értelmezi az új magyar prózát, és a „Pétereken", mindenekelőtt Nádason és Esterházyn át tulajdonképpen a „Lászlókig": Krasznahorkaiig, Mártonig és Darvasiig jut el, ám a hangsúly nála mindvégig az Újhold és a „Péterek" prózáján marad (mértékadó kritikusaként Balassa is részese a „Péterek" nemzedékének). Kulcsár Szabó a nyelvi fordulat utáni, posztmodem szövegirodalmiság felől (mintegy visszafelé) olvassa a modern magyar irodalom történetét, de ő is csak az új magyar irodalom első nemzedékének taglalásáig jut el, a középpontban nála is mindvégig a „Péterek", elsősorban Esterházy munkássága áll. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a pozsonyi Kalligram Kiadó kortárs magyar írókat bemutató sorozatának két „kulcskötetét": a Nádasról szólót Balassa Péter, az Esterházyról szólót pedig Kulcsár Szabó Ernő írta. Az irodalmi folyóiratok közül a Balassa-féle neoújholdas kritikát a Jelenkor, a Kulcsár Szabó-féle konstanzi kritikát pedig az Alföld képviselte/képviseli a legmarkánsabban. Balassa Péter 80-as évekbeli tanulmányköteteiben fejlődése közben körvonalazódik az új magyar próza története. A színeváltozás (1982) című első kötetének második része foglalkozik az új magyar prózával: Örkény Pistijéről, Ottlik Iskolájáról és Prózájáról, Mészöly Filmjéről, Tandori Miért élnél örökké című első regényéről, Nádas Családregényéről, Pályi András Tiéd a kert című első novelláskötetéről, Bereményi Géza Legendáriumáról, Esterházy Termelési-regényéről és Kornis Végre élsz című első novelláskötetéről olvashatunk elemzéseket a kötetben. Balassa Ottlik Iskola a határon című regényét tekinti az új magyar 77
