Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bende József: „Valami idegen”
külső kényszerként élte meg. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a radikális nyelvváltás általában szükség és késztetés, kényszer és szabad választás különös összjátékának az eredménye, ahol néha még a történelmi körülményekből fakadó véletlen is szerepet játszik. (Például Ágota Kristóf többször említette interjúiban, hogy ő tulajdonképpen Amerikában szeretett volna letelepedni, ám a körülmények alakulása folytán Svájcban maradt, ahol végül francia nyelvű íróvá vált.) A nyelvváltás okainak vizsgálata mellett érdemes annak időbeliségét is figyelembe venni. A nyelvváltás lehet időleges vagy végleges. Időlegesnek bizonyult például Ferdinandy György egynyelvű francia korszaka a hatvanas évek elején. Az időleges nyelvváltás gyakran nem is választható el egyértelműen a kétnyelvűségtől: például Tardos Tibor esetében vajon kétnyelvű íróval állunk szemben, vagy pedig egy olyan időlegesen nyelvet váltó szerzővel, aki franciául és/vagy magyarul ír (majd önmagát fordítja)? Helyzete ennyiben Beckettére emlékeztet, akit szintén nem tekinthetünk radikális nyelvváltónak, hiszen életművében mintegy ingamozgásszerűen váltakoznak a francia és angol nyelvű művek (illetve periódusok), amelyeket önmaga fordított egyik nyelvből a másikra. Viszont véglegesnek bizonyult a nyelvváltás Lorand Gáspár, Christine Amothy és Ágota Kristóf esetében. Eltérő jelentést hordoz a nyelvváltás aszerint is, hogy az írói pályafutás melyik szakaszában következik be: már jelentős művekkel a háta mögött is rászánhatja magát egy író az idegen nyelven történő írásra, de sokkal gyakoribb pályakezdők esetében. Ugyanakkor olyan eset is lehetséges, hogy valaki közvetlenül idegen nyelven kezd írni, vagyis az új nyelv adoptálása egyúttal egy író születését is jelenti (Joseph Conrad például többször hangsúlyozta, hogy őt az angol nyelv tette íróvá). A magyar anyanyelvű nyelvváltókról azt mondhatjuk, hogy szinte kivétel nélkül magyarul kezdtek szépirodalmat írni. Viszont közülük jó néhányan már egészen korán, első irodalmi próbálkozásaik, vagy mindössze csak néhány éves, ám sok esetben már akkor is jelentősnek tekinthető magyar nyelvű korszak után tértek át a francia nyelvre (Ágota Kristóf, Lorand Gáspár, Christine Amothy). Mások pályafutásuk közben, magyar nyelvű művek egész sora után váltottak nyelvet (Dormándi László, Bátori Miklós). Ha a nyelvváltás írói pályafutás közben megy végbe, nem írói kezdést jelöl, hanem összetett érzelmi, esztétikai metamorfózist: az író nem egyszerűen nyelvet, de bizonyos értelemben „irodalmat is vált": döntése az idegen, adott esetben a francia irodalmi hagyományokban és kultúrában való meggyökerezés szándékának kinyilvánításaként, mintegy azok szimbolikus felvállalásaként értelmezhető. A magyar anyanyelvű radikális nyelvváltó író bizonyos értelemben megszűnik száműzetésben élni, otthonra lel a választott francia nyelvben és irodalomban. Mit jelent egy író számára nyelvet váltani, a Másik nyelvén írni? Paul Celan, akinek életét és poétikáját alapvetően meghatározta anyanyelvéhez, a német nyelvhez való viszonya, az ahhoz való kitartó ragaszkodása, írt ugyan néhány verset románul, de nem hitt az írói többnyelvűségben, a nyelvváltást pedig egyenesen lehetetlennek tartotta költők esetében: „A saját igazságunkat csak anyanyelvűnkön tudjuk kifejezni, idegen nyelven a költő hazudik"; „a költészet a nyelv végzetszerű egyedülisége." A radikális írói nyelvváltás „heroikus" cselekedete egyben kísérlet nyelv és igazság viszonyának újrafogalmazására is. Ezáltal mindenképpen összefüggésbe hozható a modem irodalmat alapvetően befolyásoló mallarméi (és valéry-i) írói nyelvről vallott elgondolásokkal: nyelvet váltani, azaz szakítani a családi, történelmi, szociális stb. körülmények, a véletlen által kapott nyelvvel annyi, mint „abolir le hasard", véget vetni a nyelv, az anyanyelv önkényének, s otthonra lelni egy új nyelvben, amely mintegy a költészet valódi, lényegi és tiszta nyelveként fogalmazódik meg. (Másrészt az írói nyelvváltás problematikája, az abból levonható tanulságok nyilvánvalóan összevethetők 71
