Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Széles Klára: Milyen világban élünk?

megjelent, „zsengének" is tekinthető A babiloni karperec (1984)2 után megírt regénye - amelyet én igen izgalmasnak, kitűnőnek tartok - sajnos, máig kéziratként létezik, nem hozzáférhető. Holott - úgy vélem - éppen ehhez a fajta kapcsolathoz egyedi, utánozhatatlan tényekkel szolgálna, megfontolásra érdemes kérdéseket, belső összefüggések kérdéseit vetné fel élesen. Ám ezeken kívül - túl saját gyermekkönyvén (Borika világ körüli sétája egy szerda délután, 1985) - szépirodalmi könyvillusztrációi, sőt borítólaptervei is szerves részei ennek a személyes művészi tevékenységbe épülő, igényesen ehhez ízesülő (s egyben az „elmesélésekhez" egyedi módon tapadó) képi kifejezésmódoknak. Bár első pillantásra tagadhatatlanul és joggal M. Chagallt juttathatja nézői eszébe, az említett irodalmi összefüggések kapcsán más, közeli példákat asszociálhatunk. így, mintegy ad hoc Kondor Béla párhuzamát. O az, akit kivételes, nagy grafikusként, festőként ismerünk, de köztudott, hogy versei s kötetillusztrációi (ld. Iván Iljics halála, Jean Paul novellái stb.) ugyancsak fontos összetevői életművének. (Akárcsak az általa oly nagy „rokoni" tiszteletben tartott William Blake-nél.)

Mindennek az egész merész kifejezési kísérletnek egyik fő eszköze, teremtménye, vívmánya a képek közege. Ez a festmények szín- és formavilágától éppúgy elválaszthatatlan, mint a bennük rejlő, sokféleképpen befogadható asszociációkötegtől. Megalkotott „színtér" ez, s aligha véletlen, hogy csaknem minden, a művészről író, gondolkodó nézőt foglalkoztat. A Kopacz-képsorozat minden darabjában „szellős akvárium" látványát, élményét nevezi meg a híresen érzékeny és érzékletes, leleményesen fogalmazó Szőcs István. O veti fel találóan azt a gondolatot is, hogy „gravitáció és drámaiság nélkül" élnek a festőnő alakjai, „mint hal a vízben". Hasonló jellegű, jelentésű atmoszférára gondolhatunk akkor, amikor Szakolczay Lajos frappánsan „karneválfestmények"-ként nevezi meg a képanyagot, majd „velencei", „shakespeare-i", „dionizoszi" jelzőkkel illeti. Gellér Katalin „színes, vidám kavalkád" látványához hasonlítja. Sebestyén Mihály ugyancsak kifejezetten „karnevál"-nak látja. Közelebbről: „álarcos bál"-nak, „állatalakos farsang"-nak „Rio de Nostalgiában".

Alaposan megokolt valamennyi felsorolt jellemzés, hasonlat. Nem véletlen műve, hogy ezen a ponton találkoznak a különböző szemszögekből vizsgálódó elemzők. Mégis bennem kételyek ébrednek. Ez a színtér valóban okkal idézi fel a vízmélyt (óceánok mélységeit?), avagy a föld feletti szférák magasságait (a világűr súlytalansági állapotát?). Mindegyikre jól illik a „gravitációnélküliség" megjelölése. Ami feltétlenül kizárható: az az elképzelés, hogy az általunk ismert, tapasztalt földön, annak felszínén állnak a képek alakjai, szerkezetei. (Ismét ugyanarra a korábbi korszakot képviselő rézkarcra utalnék, a már emlegetett A földreszállás pillanatára. Ugyancsak hangsúlyozottan a levegőben lebeg főszereplője, s bár jelen van a föld is, távoli, nemigen van itt nyoma annak, hogy valóban földet érés következik-e, bekövetkezik-e egyáltalán?3) Lebegésről van szó, de úgy is mondhatnánk: talajtalanságról. Vizek mélyeinek szabadon úszó lényeiről? Ez a festői közeg a szárnyalás (úszás) szabadságát idézi meg? A korláttalanságot? Vagy netalán éppen ellenkezőjét. Az „akvárium" remek hasonlat. Az is: „úgy élnek, mint hal a vízben”. (Az utóbbi nyilván a kijelentés átvitt értelmére, a közkeletű szólásjelentésre vonatkozik. Hiszen vajon szó szerint, természetrajzilag nézve a valóságos halak a valóságos vízben olyan boldogan élnek-e - a szüntelenül rájuk leső ragadozók közt -, mint ahogy az a

2 Még ennek a játékos kísérletként is felfogható, első regénynek, kriminek az érintését, rokonságát is felfedezni vélem akár e legutóbb kiállított akril farost és fa-technikájú kép-sorozatban, figurái időtlenségében, helyenként efféle „karpereceikben".

3 Egybevágónak látom ezt azzal is, hogy a korábbi művek, rézkarcok világában igen sokszor, mintegy „huzatban" állnak, léteznek a képek szereplői. (A nyugati szoba ablaka stb.). Kitárt ablakok, s mégis lezáró falak között.

91