Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján (1930–2001)
ez a törekvés a szocializmus időszakában is, hogy a többnyire tanyán élő és gazdálkodó család a faluban is rendelkezzék házzal. A másik felfogás hívei tagadták, hogy a város belterülete és a tanyák között szoros gazdasági együttműködés alakult volna ki. Szerintük a tanyán lakók többségének nem volt háza a városban, és módjuk sem arra, hogy a városba költözzenek. Ezt az álláspontot képviselte Mendöl Tibor geográfus24. Szerinte a közigazgatási egységek különösen az Alföldön nem jelentenek földrajzi településegységet. Az Erdei által lényegesnek tartott térbeli kapcsolatok helyett Mendöl a foglalkozási-társadalomszerkezeti különbségekre helyezte a hangsúlyt. Mendöl szerint a város határát a beépített belterületnél kell meghúzni. Tímár Lajos is ezzel az állásponttal ért egyet. Szerinte sem tekinthető egységesnek társadalomtörténeti szempontból „egy olyan nagy határú város, ahol a városban teljesen más társadalmi rétegződés és mobilitási tendenciák figyelhetők meg, mint a távol fekvő tanyavilágban."25 Tímár szerint az alföldi mezővárosok társadalmát úgy kell vizsgálni, hogy le kell választani róla a külterületen élőket, legalábbis a társadalomtörténeti vizsgálódások szempontjából26. Egyelőre e vitában nem tudunk pontosan állást foglalni, ezt a kérdéskört Kecskemét vonatkozásában alaposabban meg kell vizsgálnunk. Mindenesetre úgy véljük, hogy a városi polgárok tanyáit nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes társadalmi rétegek vizsgálatánál, főként az intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés és az abból származó viszonylag jelentős jövedelem miatt. Minden bizonnyal azoknak a jobb módú gazdáknak az életében, akik igyekeztek polgárosodni, a városi háznak igen fontos szerep jutott, míg azok a szegényebb gazdák, akik azért éltek a tanyán, mert ott könnyebben tudtak építkezni és megélni, inkább a városi piac előnyeit használták ki (ha tudtak eladásra termelni). Tehát azokon a területeken, ahol intenzívebb gazdálkodás folyt, és viszonylag nagy számban éltek jobb módú gazdák, szervesebben kapcsolódott össze a tanyasi gazdálkodás és a városi életmód. Kecskemétre inkább ez lehetett a jellemző. Ugyanakkor az is érdekes megállapítása Tímár Lajosnak, hogy ha Kecskemét vonatkozásában a külterületi lakosságot elhagyjuk, akkor a népességszám megközelíti Székesfehérvárét, és „a foglalkozási főcsoportok szerinti megoszlása is teljesen hasonló a dunántúli városhoz"27. Szerinte a dunántúli és az alföldi városok között a beépített városi területek társadalmában nincsenek jelentős különbségek. 1950-től, mikor elcsatolták Kecskemét külterületének jó részét, a város területe több mint 70%-kal csökkent, népessége pedig 35%-kal28. A kivált községeket azért hozták létre, hogy a környező tanyák ellátási központjai legyenek. E funkciójuknak azonban nem igazán tudtak megfelelni. Ezt az elképzelést szorgalmazta Benisch Artúr, aki jelentős befolyást gyakorolt a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a hazai tanyapolitikára. Szerinte a mezővárosok külterületüket gyarmatként használták, ami csak a gazdag parasztok érdekit szolgálta.29 Elképzeléseinek megfelelően az öt vidéki központ (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr) vált a településfejlesztési politika kiemelt célpontjává. Az öt kiemelt vidéki központot Nyíregyháza, Székesfehérvár és Kecskemét követte, mint középváros. 24 Mendöl T.: 346-351. o. 25 Tímár L.: 35. o. 26 Uo. 27 Tímár L.: 36. o. 28 1980. évi népszámlálás. 3. b Kecskemét népessége és társadalma. 8. o. 29 Belényi Gy.: 38. o. 80
