Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján (1930–2001)
2. táblázat. A természetes szaporodás, fogyás alakulása Kecskeméten (1891-2001) Időszak A népessée változása (fő) Évi átlaeban (fői Évi átlaeban (százalék) 1891-1900 6 417 642 1.65 1901-1910 6 000 600 1.31 1911-1920 2 540 254 0.51 1921-1930 2 476 248 0.47 1931-1941 4 886 444 0.86 1941-1948-2 251-281-0.49 1949-1959 9 560 869 1.42 1960-1969 13 146 1 315 1.81 1970-1979 12 069 1 207 1.42 1980-1989 10 469 1 047 1.08 1990-2001 5 233 476 0.45 Forrás: 1980. évi népszámlálás. 3. b Kecskemét népessége és társadalma. 10. o., 1990. évi népszámlálás. 5. Bács-Kiskun megye adatai. 187. o., Népszámlálás 2001. 101. o. A város népességszáma igen intenzíven növekedett a századforduló időszakában, évente 1,65%-kal, aminek oka elsősorban a városba történő nagy arányú bevándorlás volt (ld. a 2. táblázat adatait). A legtöbben a homoki szőlőművelés kibontakozása miatt költöztek ide a Dunántúl azon szőlőtermő vidékeiről, amelyeket a filoxéra tönkretett.30 Ezt követően csökkenő ütemben növekedett a lakosság száma, egészen a negyvenes évekig. Ennek oka a második világháború volt és a település szerkezetének azt követő átalakítása. A második világháborúig Kecskemét népességszáma dinamikusabban növekedett, mint az ország lakossága. Az évenkénti szaporodás üteme meghaladta az országos mutatót, amely 1910-ben 1,05%, 1920-ban 0,48%, 1941-ben 0,7% volt.31 A negyvenes évek visszaesése azonban nagyobb volt, mint országosan (-0,15%). (A táblázat az 1980-as városterületre vonatkozó adatokat tartalmazza, amelyben a korábbi külterület nagy része nincs benne.) Az ötvenes években a népesség jelentős növekedésnek indult. E növekedés egyik fontos oka a születésszám alakulásába történő drasztikus adminisztratív beavatkozás, a másik, és ez volt a jelentősebb, a városba költözés fokozódása, főként a korábbi külterületekről. Ezt az is motiválta, hogy Kecskemét 1950-ben megyeszékhely lett. Mivel a migrációban mindig a fiatalabb és képzettebb társadalmi csoportok vesznek részt, a nagy számban beköltözők nagymértékben hozzájárultak a születésszám növekedéséhez. A hatvanas években volt a legerősebb a községekből való elvándorlás a városokba, mert ekkorra már majdnem mindenkit a termelőszövetkezetekbe kényszerítettek, és a tanyákon ellehetetlenítették a megélhetést, míg a nagyobb városokban intenzív ipartelepítés folyt. A szocializmus időszakában az Alföld részaránya a beruházásokból alacsony szinten stabilizálódott, mert a beruházásokért folytatott küzdelemben eleve hátrányos helyzetből indult. Ennek okait Lengyel Imre a következőkben látta: az Alföldön a mező- gazdaság volt a meghatározó, és e szektor gyenge alkupozícióval rendelkezett. Az ipar- telepítés felemás módon történt, a nagyobb vállalatok főként élőmunka-igényes leányvállalatokat hoztak létre. Az Alföldön működő cégek központjai nem itt voltak, hanem az ország más térségeiben. A jelentősebb alföldi vállalatok az élelmiszer- és a könnyűiparban jöttek létre, amelyek nem tartoztak az állam által preferált cégek közé. Az infrastruktúra is fejletlen volt az Alföldön.32 30 Kovács A.: 6. o. 31 Romsics I.: 469. o. 32 Lengyel I.: 116-117. o. 81
