Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján (1930–2001)
les társadalmi réteg nem sajátíthat el. A kertkultúra: lassan meggyökerező, fokozatosan növekvő fejlemény. Éhben a város körüli szőlős-gyümölcsös-kapás övezetben leljük meg a XX. század nagy felvirágzásának történelmi magyarázatát,"18 A belterületen a népesség száma a 20. század első felében 30-35 000 között ingadozott. A század első évtizedében viszonylag dinamikusan nőtt a népesség száma (9%-kal), a tízes években már csak 0,9%-kal, míg a húszas években már 2,2%-kal csökkent. A harmincas években, szerény mértékben növekedett, majd a negyvenes években, a második világháború következtében több mint 2000 fővel csökkent. A szőlő- és gyümölcstermesztésen alapuló gazdaság a második világháború utáni időszakra teljesen szétesett. A zsidó gyümölcs-nagykereskedőket elhurcolták a városból, és soha többé nem tértek vissza. A földreform nem hozott lényeges változást Kecskeméten a földtulajdon-viszonyokban19, de így is szétzilálta a termelést. A korábbi kertészeti mintagazdaságokat, amelyek elöl jártak az innovációban, felparcellázták. Az új egy-két holdas gazdák nem gondozták szőlőjüket, gyümölcsösüket, így a kártevők a szomszédos területekre is átterjedtek. Egy év alatt 1900 ha szőlő pusztult ki.20 1949-ig a külterületi népesség száma és aránya is dinamikusan növekedett, ekkor elérte a lakosság számának közel kétharmadát (62,3%). Elsősorban az 1945-ös földosztás miatt sokan költöztek ki a tanyákra. Kecskemét tipikus, az egyik legnagyobb alföldi mezőváros volt. Ezeket az jellemezte, hogy határaik a legeltető állattenyésztés miatt óriásira duzzadtak, majd amikor ez a gazdálkodási forma hanyatlani kezdett, külterületeiken földművelés és tanyásodás indult meg. A legtöbben a 19. század második felében költöztek ki a tanyákra; a tanyai gazdálkodás virágkora a 20. század első felére tehető. A szakirodalomban a kiköltözés megítélésére kétféle álláspont alakult ki. A köztük lévő szemléletbeli különbséget Belényi Gyula így fogalmazta meg: a probléma lényege az, „hogy a két világháború között a tanyák és a belterületek mennyiben alkottak egy települési egységet - s akkor egy egyedülállóan sajátos városi településszerkezet részét képezték -, illetve mennyiben nem alkottak ilyen egységet, s akkor a tanyák témánk szempontjából csupán annyiban fontosak, hogy igazgatásilag a város területén feküdtek.":21 Az egyik álláspontot Erdei Ferenc képviselte, aki az alföldi mezőváros belterületét és a hozzá tartozó tanyákat szerves egységként kezelte. Szerinte a városi ház és a tanya ugyanazon gazdacsalád által megvalósított gazdálkodás két színhelye; a tanyán termelnek, de vasárnap, piaci napokon a városi házba mennek, és öregkorukat is ott töltik az idősebbek, hogy a fiataloknak engedjék át a tanyai gazdálkodást. Szerinte e sajátosan magyar várostípusban ötvözni lehetett a tanyai és a városi élet előnyeit. A gazdálkodó városi ember volt, de intenzív, piacra termelő tanyás gazdálkodást folytatott, tehát polgárosodott. Erdei szerint: „egy mezővárosról beszélni sem lehet tanyái nélkül: e kettő elválaszthatatlan szerves egység, tehát a tanyákat is mindig számításba kell venni."22 Ha megnézzük Kecskemét mezőgazdaságának teljesítményét a 30-as években, tényleg igen figyelemre méltó gazdasági fejlődést láthatunk. Márkus István is hasonlóan írja le szociográfiájában a 30-as évek nagykőrösi társadalmát, paraszti gazdálkodását.23 Az alföldi tanyás falvakban is jól megfigyelhető 18 Márkus I.: 70-71. o. 19 A földreform a város megművelt földterületének csupán 27%-át érintette. 20 Torkos V.: (1992) 11. o. 21 Belényi Gy.: 37. o. 22 Erdei E: 79. o. 23 Márkus I.: 9-131. o. 79
