Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Orosz László: A vallás Katona József műveiben

hessen, és csupán tetőled függ-é az Isten irgalmassága?18 Míg ő kétségei közt hánykódik, alvezére, főlovászmestere szólaltatja meg a föltehetően Katonáéval azonos vélekedést: „Hidd el nékem, Chátre, az embereknek véleménye, melyet isteni tiszteletnek nevezünk, nem egyéb egy bálháznál, ahol is török, zsidó, indus, görög és római maskarák fordulnak elő, senki sem láthatja, hogy melyik lárva rejtheti el a nagyobb szépséget." Vallási közömbösség azonban nem következik ebből a vélekedésből, amely eszünkbe juttatja a Lessing Bölcs Náthánja által idézett példázatot a három gyűrűről. A főlovászmester, Sericour így folytatja: „Majd az éjfélnek órájában le fognak a lárvák hullani, és minden a maga formájában áll a bíró előtt. Én, tudom, nem fogok elpirulni, mert én ámbár egyhez ragaszkodtam is, de nem gyűlöltem a többieket."19 (A cenzor úgy találta, hogy ez a dráma „Istenről nagyon illetlenül szól; és régi vallásbéli villongásokat eléhoz."20 Az első tagmondatnak nem volt igaza, a másodiknak igen.)

A huszita vezérről, Ziskáról írott dilógiájában igyekezett Katona a vallási motívumot mellőzni, mivel azonban mégis szükség volt rá, a dráma elé illesztett tanulmányban, a szövegéhez fűzött jegyzetekben és az utószóban, a Toldalékocskában kerített rá sort. Az L. F. Schulz 1808-ban Bécsben megjelent művéből fordított bevezető tanulmány mind a máglyahalálra ítélt Húsz Jánost, mind követőjét, az azonos sorsra jutott Prágai Hieronymust megértéssel, sőt rokonszenvvel mutatja be, de mintegy a cenzúrának hozott áldozatul hozzáteszi: „így múlt ki az emberiségnek két remeke, kiket az eltévelyedés és vakság az Isten, ember, Anyaszentegyház és haza ellen felbuzdított - amidőn abban mégis szent kötelességet álmodoztak magoknak." A folytatás mintha az Aubigny Sericourjától idézett mondatra felelne: „Az utolsó napon reményiem, meg fogjuk látni, ha oly rettenthetetlen bátorsággal állnak-é az örök Bírónak ítélőszéke előtt, mint a vesztő farakáson."21

A vallási gyökerű ellentétek kibékítő megoldásra jutnak mind az Aubignyban, mind a Ziskdban: IV. Henrik békét ajánl a lázadó De la Chatre-nak, a marsall leánya a király- párti gróf Aubigny felesége lesz, Ziska az ellene harcoló Dube bárót vejévé fogadja, s a Toldalékocska arról szól, hogy Csehországban helyreállt a béke. Ennek az utolsó bekezdése azonban a vallást Amerika bennszülöttei közt terjesztő spanyolokról szólva arra figyelmeztet, hogy a vallás miatt vagy ürügyén újra meg újra véres ellentétek támadhatnak.

Vallási gondolatkörbe tartozó kétséggel a már említett Luca székében is találkozunk. Az anyját halottnak, apját gyilkosának tartó Lázár így viaskodik - némileg Hamletre emlékeztetve - a halál gondolatával: „A halálnál egy új életbe lépünk. A halálos ágy azon gyermeki bölcső, amelyből, mint a főniksz hamvából, új férgecskék gyanánt pezsdülünk ki - igen - igen - igen, ezt a küszöböt megesmérjük, de hogy azon túl mi vagyon, árok-é vagy domb? Megakad. Az én fekete hacukájú tanítóm azt mondá, hogy örökkévalóság. Jámbor! Nevet tudtál néki adni; de hogy mi légyen, azt megfejteni nem tudtad."22

Az Aubigny vagy a Ziska írása közben dolgozta át Katona Fr. X. Girziknek a pesti német színházban 1792-ben bemutatott drámáját István királyról. Átdolgozásának lényeges újsága, hogy nála István szánakozik a pogányság mellett a végsőkig kitartó Kupán: „Miért nem térítette őtet az ő jó angyala hozzám az igaz útra; hiszen ama szent Pásztor előtt is kedvesebb az egyetlenegy megtért bárány, melyért a kilencvenkilencet elhagyta."23

A Jeruzsálem pusztulása szerint Istennek nincs örök időre választott népe. A rómaiak fogságába esett zsidó főpap, József megadásra szólítja fel Jeruzsálem védőit: „Isten elhagyta ezen helyet, és a rómaiakhoz költözött" - mondja. Az itt Józsefnek nevezett Flavius Josephus zsidó háborúról írott művében így találjuk idézett mondatának a forrását: „Isten, aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát, most Itália oldalán van."24

A Jeruzsálem pusztulása ránk maradt kéziratán két cenzori engedély olvasható: 1814- ből Stipsics pesti, 1832-ből Bálinth Antal kecskeméti cenzoré. A szövegben több húzás található egyiküktől vagy másikuktól. Ezek részben a borzalmakat érintik: a gyermekgyil69