Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Hérodotosz azt mondja, igen. Mégpedig úgy, ha válaszolunk a kérdésre: ki kezdte? Ki bántotta előbb a másikat? Ha szem előtt tartjuk ezt a kérdést, már köny- nyebben mozgunk a történelem kusza és összegabalyodott meanderei között, könnyebben értjük meg, milyen érvek és erők mozgatják a történéseket. Ennek a törvénynek a meghatározása és létezésének tudata azért rendkívül fontos, mert Hérodotosz világában (némely társadalmakban még ma is) érvényes a bosszú, a megtorlás, a szemet szemért ősi joga. A bosszú egyébként nemcsak jog, hanem a legszentebb kötelesség is. Aki nem áll bosszút, azt kiátkozza a családja, a klánja, a társadalma. A bosszúállás kötelessége nemcsak engem, a sértett törzs tagját terheli. Az isteneknek, sőt a személytelen és időtlen Sorsnak is részt kell vállalnia benne. Milyen funkciót tölt be a bosszú? A bosszútól, annak elkerülhetetlen veszélyétől való félelemnek mindannyiunkat vissza kell tartania a becstelen, másoknak kárt okozó tettektől. Fékezőerőként, a lelkiismeret hangjaként kell működnie. Ha azonban mégsem hat ez a félelem, és valaki rosszat tesz másnak, akkor az illető nemzedékeken, sőt akár évszázadokon át tartó bosszúsorozatot indít el. Van a bosszú mechanizmusában valamilyen komor sorsszerűség. Valami elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Mert váratlanul szerencsétlenség ér, és te nem tudsz rájönni, hogy miért. Ugyan mi történhetett? Pedig csak arról van szó, hogy utolért a bosszú azért a bűnért, amelyet tíz nemzedékkel korábban élt ősöd követett el, akinek te a létezéséről sem tudtál. Hérodotosz másik törvénye, amely nemcsak a történelemre vonatkozik, hanem az ember életére is, így hangzik: az emberi boldogság nem tart örökké. És történetírónk, alátámasztandó ezt az igazságot, elmeséli Lüdia királyának, Kroiszosznak (Krőzusnak) a bibliai Jóbéhoz hasonló drámai, megható történetét. Lehet, hogy Kroiszosz volt Jób prototípusa? Lüdia hatalmas ázsiai ország volt Görögország és Perzsia között. Kroiszosz király itt, szardiszi palotáiban hatalmas gazdagságot halmozott fel, hegyekben álló, világszerte híres arany- és ezüstkincseit szívesen mutogatta vendégeinek. Történt mindez az i. e. VI. század közepén, pár évtizeddel Hérodotosz születése előtt. Egy alkalommal valamennyi akkor élt görög bölcs ellátogatott a fényesen virágzó Szardiszba, még az athéni Szolón is (az athéni demokrácia megteremtője, bölcsességéről híres költő). Kroiszosz személyesen fogadta Szolónt, s megparancsolta szolgáinak, hogy mutassanak meg neki minden nagyszerű, pazar kincset. Mivel pedig biztos volt benne, hogy Szolónt elkápráztatja a látvány, így szólt vendégéhez: „...erősen furdal a kíváncsiság, hogy megkérdezzem tőled: ki volt a legboldogabb ember, akivel találkoztál a földön?" Kroiszosz azt remélte, hogy a kérdésre majd őt nevezi a halandók közül a legboldogabbnak. Szolón azonban nem hízelgett, és a legboldogabbak között felsorolt néhány hősi halált halt athénit, s hozzátette: „Ó, Kroiszosz! Engem kérdezel az emberi dolgok felől, aki jól tudom, hogy az istenek irigyek és szeszélyesek? Mert az élet hosszú során az ember sok mindent lát, amit nem akarna látni, és sokat szenved. Az élet időtartamát mintegy hetven évre teszem. Ebben a hetven évben összesen huszonötezer-kétszáz nap 25
