Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
viszálykodásának nem a görögök, nem is a perzsák a kiváltói, hanem egy harmadik nép, a mozgékony hivatásos kereskedők népe - a phonikiaiak (föníciaiak). Ezektől a phonikiaiaktól ered az asszonyrablás szokása, s ez lett aztán az egész, globális méretű kavarodásnak az elindítója. Nos, a phonikiaiak Argosz kikötőjében elrabolják a király leányát, lót, s hajójukon Egyiptomba hurcolják. Ezek után néhány hellén kiköt a phonikiai Türoszban, s elrabolja az ottani király leányát, Európát. Más hellének elrabolják a kolkhiszi király leányát, Médeiát. A trójai Alexandrosz viszont a spártai Meneláosz feleségét, Helénát rabolja el, s viszi magával Trójába. Erre óriási háború kerekedik, amelynek történetét Homérosz tette halhatatlanná. Hérodotosz idézi a perzsa bölcsek véleményét: A perzsák úgy vélekedtek, hogy az asszonyrablás valóban jogtalan cselekedet, de nyomban bosszút venni érte oktalanság, s úgy bölcsebb, ha nem bánkódnak az elraboltak miatt, hiszen aligha rabolták volna el az asszonyokat, ha ezt ők maguk is nem akarják. Bizonyítékul pedig felhozza ló királylány esetét úgy, ahogyan a phonikiaiak látják: szerintük ugyanis ló nem úgy került Egyiptomba, hogy elrabolták, hanem úgy, hogy Argoszban szerelembe esett a hajó kapitányával, s amikor teherben maradt, szégyellve magát szülei előtt, önként elhajózott a phonikiaiakkal, hogy a csúfság ki ne tudódjék. Miért kezdi Hérodotosz a világ történetének leírását egy (a perzsa bölcsek szerint) jelentéktelen eseménysorral, a kölcsönös asszonyrablásokkal? Mert tiszteletben tartja a médiapiac törvényét: a jól eladható történet legyen érdekes, legyen benne egy csipetnyi izgalom, szenzáció, borzongás! Nos, ezeket a követelményeket elégítik ki az asszonyrablásokról szóló történetek. Hérodotosz két korszak határán él - még uralkodik a szóbeli közlés hagyománya, az írott történelem időszaka még csak ekkoriban kezdődik. Meglehet hát, hogy Hérodotosz életét és munkáját a következő ritmus jellemezte: távoli útra indult, utazása közben anyagot gyűjtött, majd visszatért, járta a görög városokat, szerzői esteknek is nevezhető találkozókat tartott, amelyeken vándorlásai során szerzett tapasztalatairól, benyomásairól, megfigyeléseiről mesélt. Lehet, hogy ezekből a találkozókból tartotta fenn magát, ezekből fedezte következő útjainak költségét, fontos volt hát számára, hogy minél több hallgatója, minél nagyobb közönsége legyen. Célszerű volt ezért olyasmivel kezdenie elbeszélését, ami felkeltette hallgatói figyelmét, kíváncsiságát, aminek szenzáció íze volt. Történeteiben lépten-nyomon felbukkannak olyan szálak, amelyeknek az a céljuk, hogy meghassák, meghökkentsék, ámulatba ejtsék a közönséget, mert az ezek nélkül az izgalmas részek nélkül elunná magát, s idő előtt szétszéledne, a mesélő zsebe pedig üres maradna. Az asszonyrablásokról szóló beszámolókban azonban nemcsak az olcsó szenzáció, a kétértelmű és pikáns utalások voltak fontosak. Hérodotosz ugyanis már itt, kutatásai legelején szeretné megfogalmazni első, történelemre vonatkozó törvényét. Törekvését az magyarázza, hogy utazásai során rengeteg anyagot gyűjtött össze különböző korokból és helyekről, s szeretett volna meghatározni valamilyen alapelvet, amely rendszerezné a tényeknek ezt az első látásra kaotikus, végtelen tömegét. De lehet-e egyáltalán megfogalmazni ilyen alapelvet? 24
