Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
hogy ez a világ kettéoszlik Keletre és Nyugatra, s hogy a két rész között háborúság, viszálykodás dúl. Benne is, mint minden gondolkodó emberben, azonnal felvetődik a kérdés: miért van ez így? És ez a kérdés ott szerepel Hérodotosz remekművének már említett bevezető mondatában: A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásai eredményeit, ... hogy milyen okok késztették őket a háborúra egymás ellen. Hát ez az. Láthatjuk, hogy ez a kérdés évezredek óta izgatja, nyugtalanítja az emberiséget, hogy a történelem kezdetétől állandóan vissza-visszatér: miért háborúznak egymással az emberek? Mi ennek az oka? Mi a szándékuk a háború kirobbantásával? Mi készteti őket erre? Mit gondolnak? Mi a céljuk? Kérdések, kérdések véget nem érő litániája! És akkor jön Hérodotosz, aki szorgos, fáradhatatlan életét a válasz megtalálásának szenteli. Hozzá kell tennünk, hogy az általános, absztrakt kérdések közül elsősorban a legkonkrétabbakat választja ki, azokat az eseményeket, amelyek a szeme előtt játszódnak le, vagy amelyeknek emléke még frissen él, de ha megfakult is ez az emlék, valamiképpen tovább létezik, vagyis figyelmét és érdeklődését a következő kérdésre összpontosítja: miért visel egymás ellen háborút Görögország (vagyis Európa) és Perzsia (vagyis Ázsia), miért harcol egymással a két világ - a Nyugat (Európa) és a Kelet (Ázsia) -, méghozzá életre-halálra? Mindig így volt? Mindig így lesz? Ezek a kérdések izgatják, foglalkoztatják, nyugtalanítják éjjel-nappal. El tudjuk képzelni az ilyen megszállott embert, akinek állandóan ott motoszkál fejében egy rögeszme. Folyton jár-kel, nem képes megülni a helyén, hol itt, hol ott találkozunk vele, s bárhol bukkan fel, zavart, nyugtalan légkört teremt maga körül! Azok, akik nem szeretnek otthonról, saját kerítésük mögül kimozdulni - és ők vannak mindig, mindenütt többségben -, az ilyen senkihez és semmihez nem alkalmazkodó alakokat hóbortos különcöknek, sőt hibbantaknak tartják. Lehet, hogy Hérodotoszra is így tekintettek kortársai. O maga erről nem tesz említést. Egyébként figyelt-e ilyesmire egyáltalán? Lefoglalták őt az utazások, az úti készülődések, aztán pedig az összegyűjtött anyagok szelektálása, rendezése. Hiszen az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk, még akkor is, ha fizikailag el sem mozdulunk a helyünkről. Mert igenis van olyasmi, hogy megfertőz bennünket az utazási láz, s ez a betegség valójában gyógyíthatatlan. Nem tudjuk, Hérodotosz milyen minőségben járta a világot. Mint kereskedő (a levanteiek kedvenc foglalkozását űzve)? Valószínűleg nem, hiszen nem érdeklődött az árak, a piacok, az áruk iránt. Mint diplomata? Akkoriban még nem létezett ez a foglalkozás. Mint kém? De melyik állam kémje? Mint turista? Nem, a turisták azért utaznak, hogy pihenjenek, Hérodotosz viszont utazás közben keményen dolgozik - egyszerre riporter, antropológus, etnográfus és történész. Mindemellett tipikus utazó is, afféle országutak vándora. Csakhogy az ő vándorlása nem holmi ifjonti, gondtalan helyváltoztatás. Hérodotosz céltudatosan 22
