Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
tam, hogy a Tao tö kingnek (a taoizmus bibliájának) több mint nyolcvan angol fordítása létezik, és mindegyik kompetens, hiteles, ugyanakkor egészen eltérő! A lábam rogyadozott. Nem, gondoltam, nem boldogulok én ezzel. A jelek táncoltak a szemem előtt, villogtak és lüktettek, változtatták alakjukat és helyzetüket, egymáshoz való viszonyukat, kapcsolódásukat és elrendezésüket, sokszorozódtak és osztódtak, oszlopokba és sorokba rendeződtek, egymás helyébe léptek, az -ao formula váratlanul -ou alakban jelent meg, vagy összekevertem az -eng jelet az -ong jellel, ami aztán égbekiáltó hiba volt! A kínai gondolat Sok időm volt, ezért a Hongkongban vásárolt, Kínáról szóló könyveimet olvasgattam. Olyan vonzó foglalatosság volt ez, hogy egy pillanatra a görögökről és Hérodotoszról is megfeledkeztem. Úgy gondoltam, hogy itt fogok dolgozni, szerettem volna hát minél többet megtudni az országról és annak lakóiról. Nem voltam tisztában azzal, hogy a Kínáról tudósító újságírók többsége Hongkongban, Tokióban vagy Szöulban tartózkodott, hogy akár kínaiak voltak, akár nem, folyékonyan beszéltek kínaiul, s hogy az én pekingi helyzetemben volt valami lehetetlen és irreális. Állandóan éreztem a Nagy Fal jelenlétét, de ez nem az a fal volt, amelyet pár nappal korábban láttam északon, a hegyekben, hanem egy sokkal veszélyesebb, általam legyőzhetetlen fal - a Nagy Nyelvi Fal. Ez vett körül minden oldalról, ebbe ütköztem, ahányszor megszólalt egy kínai, ezt építették a számomra érthetetlen beszélgetések, újságok, rádióadók, a falakon és transzparenseken, az üzletek áruin, a hivatalok bejáratain virító feliratok, minden, minden. Mennyire szerettem volna megpillantani valamilyen ismerős betűt vagy kifejezést, belekapaszkodni, megkönnyebbülten felsóhajtani, otthonosan érezni magam - mindhiába! Minden olyan érthetetlen, megfejthetetlen, olyan rejtélyes volt. Egyébként Indiában is hasonló volt a helyzet! Ott sem tudtam magam átverekedni a helyi, hindi írásjelek dzsungelén. És ha továbbutaztam volna, talán nem ütköztem volna hasonló akadályokba? Egyáltalán, hogyan keletkezett ez a bábeli zűrzavar? És hogyan alakult ki az ábécé? Valamikor, a kezdet kezdetén egyetlen jelből kellett kiindulnia. Valaki lerajzolt egy jelet, hogy ne feledkezzen meg valamiről. Vagy hogy tudasson valakivel valamit. Vagy hogy megátkozzon valamilyen tárgyat vagy területet. De miért van az, hogy az emberek ugyanazt a tárgyat teljesen eltérő jelekkel írják le? Az ember, a hegy vagy a fa az egész világon ugyanúgy néz ki, s az egyes ábécékben ezeknek mégis más-más szimbólumok, ábrázolások, betűk felelnek meg. Miért? Miért van az, hogy amikor egy adott kultúrának az az első, legelső képviselője a virágot akarja leírni, függőleges vonást rajzol, egy másik ugyanerre a kört használja, egy harmadik pedig két vonást ékezettel? A döntést ilyenkor az illetők egy személyben vagy kollektív módon hozzák meg? Előtte megbeszélik? Megvitatják a tűz mellett ülve? Jóváhagyják családi tanácskozás keretében? Törzsi gyűlésen? Megtanácskozzák a vénekkel? A kuruzslókkal? A jövendőmondókkal? 163
