Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Pécsi Györgyi: Ilia Tanár Úr

„lap nélküli szerkesztőként" a kárpát-medencei és az egyetemes magyar irodalom első számú organizátora lett mégis. Levelezésének legendája és mítosza van. Egy levelezőlapot, pár sort kapni tőle annyi, mint beavatva lenni, legitimizáltnak lenni; a céh pecsétjének jóváhagyásával jogot kapni arra, hogy felelősséggel fölruházottan részt vegyünk a szellem életében. S ez a pecsét a mai, ideológia, politikai diskurzus mentén durván kettévágott világban is érvényes mindkét oldalon; és ez a céhpecsét egy pillanatra még ma is fölülírja a skizofréniát.

Hosszan kellene sorolnom Ilia tanár úr hallatlan emberi és erkölcsi tapintatának, figyelmességének számtalan megnyilvánulását. Gesztusainak sokaságát, melyek mindig akkor és abban a pillanatban aktivizálódnak, amikor és ahol azokra pontosan szükség van. Egy félmondat, egy kölcsönadott könyv, néhány soros levél -, a segítség, a bátorítás, a megerősítés jelei mindig egyszerre valóságosak és szimbolikusak.

Szólnom kellene Ilia tanár úr kritikusi, irodalomtörténészi, filológusi munkásságáról, mindenekelőtt a Juhász Gyula összkiadás filológiai mintává csiszolódott jegyzeteiről, melyek egy egész irodalmi és társadalmi kort értelmeznek és pontosítanak. De Ilia tanár úr életműve csak részben manifesztálódott tanulmányokban, kötetekben; iskolát, közösséget teremtő nemzeti pedagógiája - nagyobb részben - spirituálisán manifesztálódott.

Ilia Tanár úr egyszemélyes katedrája, egyszemélyes intézményrendszere a mai, a megbízható értékeket fölrúgó világunkban is az egyik legszilárdabb pont. A Művészeti Alap nagydíja a minden gyanú fölött álló intellektuális tisztesség, az emberi, erkölcsi hitelesség, a minden körülmények között megőrizhető integritás életművét és hívó példáját ismeri el - szerény gesztusként.

Félelem (részlet)

107