Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - László Ferenc: Quo vadis Eszterháza?
László Ferenc Quo vadis Eszterháza? Az Esterházy-uradalom Pál herceg 1713-ban bekövetkezett elhunytakor meghaladta az egymillió hektárt. Eszméletlenül sok ahhoz képest, hogy a dinasztiaalapító Miklós még vagyontalan köznemesnek született, és csak épp száz évvel korábban nyerte el a szerény bárói címet! Tanulhatnak tőlük a legutóbbi rendszerváltás újgazdagjai! Igaz, vagyonát Miklós előnyös házasságkötések révén alapozta meg, de Bécs főleg katolizálását és töretlen Habsburg-hűségét, az erdélyi fejedelmekkel való vehemens szembenállását jutalmazta a bárói, majd a grófi ranggal, kiterjedt birtokokkal, 1625-ben pedig a nádori méltósággal. Fiából, Pálból is nádor lett, s miután elfogadtatta a pozsonyi országgyűléssel a Habsburg-ház fiúági örökösödési jogát a magyar trónra - ami a szabad királyválasztás jogának megszüntetését jelentette és sikerült a rendeket lemondatnia az Aranybulla 31. cikkelyében biztosított ellenállási jogukról, 1687-ben megkapta a Német-római Császárság (hivatalos nevén a Sacrum Romanum Imperium) hercege címet, majd annak elsőszülött fiúi ágon való öröklési jogát is. Az Esterházy-nádorok dicséretére legyen mondva, nemcsak vagyonukat gyarapították, hanem a kultúrát is. Palotáik és berendezésük nemcsak gazdagságról, hanem szépérzékről is tanúskodnak. írói művet is hagytak utókorukra, Pál nádor zeneszerző is volt. A falusi kézműves családból származó Haydn 1761-ben mint másodkarmester és udvari zeneszerző állott a - főleg Bécsben és kismartoni kastélyában tartózkodó - Pál Antal herceg szolgálatába. Szűk esztendő múltán kenyéradója meghalt, és az a Miklós követte a hercegi székben, akit kora - akárcsak hajdan Lorenzo de Medicit - a „pompakedvelő" jelzővel ruházott fel. Ezzel igencsak megnőtt Haydn érvényesülési esélye az Esterházy- birodalomban. Mint világlátott főúr, Miklós Versailles-jal vetekedő palotát emelt a Fertő tó-közelébe, „Estorázba". Az új székhelyet eredetileg Kismarton (Eisenstadt) alternatívájának, amolyan nyári palotának szánta, de annyira megszerette, hogy az év lényegesen nagyobb részét töltötte ott, mint Kismartonban, és egyre kevesebbet tartózkodott bécsi palotájában (ahová világgá híresedő zenészét is sokszor magával vitte, amely tehát ma szintúgy Haydn-kegyhely). Miklós nemcsak szerette a zenét, hanem maga is muzsikált. Eszterházai kertjébe operát, vele szemben bábszínházát építtetett, mely utóbbiban szintén adtak elő operákat is. Remek muzsikusokat hívott meg udvartartásába, javadalmazásuk a császári alkalmazottakéval vetekedett. Hetente két-három operaelőadást és ugyanannyi hangversenyt tartatott. Haydn kinevezési okiratában nemcsak azt írták elő, hogy mint segédkarmester köteles naponta kétszer az előszobában jelentkezni és legalázatosabban megtudakolni a zenélésre vonatkozó hercegi parancsot, hanem azt is, hogy „a Herceg Úr Őkegyelmességének mindenkori parancsára köteles Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni", műveit közzé nem teheti és senki másnak nem szerezhet zenét, csak gazdájának. „Valamennyi kötelező szolgálatának írásba foglalását feleslegesnek tartjuk, mert a Főméltóságú Uraság kegyesen reméli, hogy Joseph Heyden enélkül is, a maga buzgóságából, nemcsak a fenti követelményeknek, hanem a Magas Uraság jövőben előadódó minden más parancsának is pontosan eleget tesz" - olvassuk a terjedelmes iromány vége felé. 108
