Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Bereznai Zsuzsanna: Népi és polgári játékkultúra
Forráskutatás népi játékaink oktatásához. Kecskeméti feladatok A szerző 1997-ben fogalmazta meg gondolatait a népi játék és játszás monografikus feldolgozásáról Kecskemét és környékének kutatása kapcsán. Kiss Áron említett gyűjteményében a kecskeméti adatokat Kerekes József és Virág László szolgáltatta: három kiolvasó, azaz játékkezdő-játékosválasz- tó mondókat, két eszközös ügyességi játékot, nyolc különféle mozgásos játékot, három párválasztó játékot, valamint négy ún. szellemi játékot. Ezt a forrásanyagot ismerhetjük meg, melynek közlésekor a szerző Lázár Katalin játékrendszerezését követi. Adalékok a bukovinai székelyek játékkultúrájához A bukovinai székelyek a Bukovinában, az egykori osztrák koronatartományban élt népcsoport: Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva népe. A XIX. századra túlnépesedett településeik lakosságának egy részét 1883-ban az Al-Duna mellé telepítették, valamint Arad, Temes, Kolozs, Beszterce-Naszód megyei településekre. Sokan kivándoroltak közülük Eszak-Amerikába is. 1941-ben az egész Bukovinában maradt székelységet - néhány család kivételével - a magyar állam a Jugoszláviától akkoriban visszacsatolt Bácskába költöztette. 1944-ben ismét menekülniük kellett: Vas, Zala, Fejér és Veszprém megyék falvaiban húzódtak meg, majd a II. világháború után Tolna, Baranya és Bács megye kiürített német falvaiban mintegy háromszázezren telepedtek meg. A bukovinai székelyek népi kultúrájukban igen sok régies vonást őriznek. A kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban folyó, s az egész magyar nyelvterületre kiterjedő gyűjtőmunka során, 1984-ben kezdődött meg az Érdre, valamint a Bács-Kiskun megyei Csátaljára és Garára települt székelyek néprajzi kutatása. E tanulmányban a szerző által végzett néprajzi gyűjtőmunka és a szakirodalmi közlések alapján vázlatos áttekintést kaphatunk a Bukovinából betelepült székelyek népi gyermekjátékairól. Adalékok Dusnok gyermekfolklórjához Dusnok a Kalocsai Sárköz települése, ahol ráchorvátok és magyarok laknak, s népi kultúrájuk hagyományait ma is őrzik. A szomszédos Bátya - melynek lakói ugyancsak ráchorvátok - történetét és néprajzát Fehér Zoltán kutatói életműve jóvoltából már részleteiben is ismerhetjük. Igazi hagyományőrző közösség a dusnokiaké, melyhez hasonló faluról manapság a legtöbb hazai etnográfus csak álmodozhat. Korábban Kiss Mária a Duna mentén élő délszláv népcsoportok kutatása kapcsán a dusnoki „rácok" népszokásaira is kitért. A koledálás szokásával több néprajzi gyűjtő és kutató is foglalkozott, de a népköltési szöveg legteljesebb megörökítése Ubavity Radovánnak köszönhető. Kriston Vízi József 1990-ben kezdte meg dusnoki gyűjtőmunkáját, s a téli ünnepkör szokásait, a társasélet és szórakozás gyermekélethez s az ifjúsághoz fűződő elemeit tartotta különösen figyelemre méltónak. A tanulmányban a szerző e szokáskör kiemelkedő mozzanatait állítja a középpontba: a téli időszak és ünnepkör játékos alkalmait, a húsvét előtti böjtidőt, a gyermekek által végzett munkaalkalmakhoz (az állatok legeltetése, őrzése) kapcsolódó játékos időtöltést. Kriston Vízi József munkáját azóta újabb kutatási eredmények követték: az 1999. esztendőben Bács-Kiskun megyei történészek és etnográfusok megkezdték Dusnok történetének és népéletének feldolgozását, s a mára már elkészült tanulmányokat hamarosan kézbe is vehetik a falu lakói s az érdeklődők egyaránt. A játszó gyermek Halason A régi Kiskunhalas a Kiskunság nevezetes települése volt, melynek történeti-néprajzi múltjáról bőséges szakirodalom áll rendelkezésünkre. Ez a tanulmány a halasi gyermekek játékait mutatja be a szerző saját gyűjtései, múzeumi adattári és gyűjteményi anyagok s a korábbi szakirodalmi közlések összegzéseként. A halasi troppóló azonos a balotaszállási princs néven ismert játékkal, melyben a kisfiúk fémpénzzel vagy gombokkal játszottak. A golyózás régi eszközei az apró kőgolyók vagy az egyszerű agyaggolyók voltak. A facsigát az esztergályosok készítették, vagy a gyermekek maguk faragták meg azokat. A csülközés és a tekézés ugyancsak kedvelt fiújátékok voltak. A mozgásos játékok csoportja is igen gazdag: különböző erő- és ügyességi játékok, fogók, vonulások, valamint kapu- és hidasjátékok is megtalálhatók közöttük. A hunyót vagy kumócskát már a legkisebb gyermekek is játszhatták. A halasi fiúk mozgásos-tréfás versengése volt a lóugró, melyben két csapat küzd meg egymással, s ki kell számolniuk egymás között, hogy ki lesz a ló és az ugró. A neves népijáték- gyűjtő, Lajos Árpád is megörökítette ezt a játékot Kiskunhalason, az 1930-as években. A párválasztó játékok között kedvelt volt a hajbézás, a hoppon maradt vőlegény vagy menyasszony elnevezésű, s a várkörjáték is. Bácskai magyar gyermekjátékok E tanulmány szintén szakirodalmi összegzés a Bácska népi játékairól. A Kiss Áron által megindított országos gyermekjátékgyűjtés bácskai adatait Krausz Bemát és Pozsa Ferenc közölte Kuláról, Fárbás József Ó-Becséről, Stein Mihály pedig Baj(s?)áról. A Bácska kitűnő néprajzi ismertetője, Bellosics Bálint is számos értékes játékadatot közöl Veprődről, Bácsborsodról és Bajmokról, valamint a Zenta melletti 103
