Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Bereznai Zsuzsanna: Népi és polgári játékkultúra

Tompos pusztáról. A Borovszky Samu szerkesztésében 1909-ben megjelent Magyarország vármegyéi monográfiasorozat keretén belül Bellosics Bálint ismertette a Bács-Bodrog vármegyei folklórhagyományt, aki bajai etnográfusként kutatta a bácskai német, főleg pedig a délszláv (szlovén, vend, sokác, bunyevác, szerb) nemzetiségek népi kultúráját is. Kis ethnographia címen olvasókönyvet írt, kéziratos hagyatéka a kecskeméti Katona József Múzeumban és a budapesti Néprajzi Múzeumban található. Hajnal (Holzmann) Ignác tanító Bácskai gyermekjátékok című munkájában egy délvidéki német falu, Torzsa játékszereit és játékait mutatja be, röviden kitérve a magyar játékok befolyására. A szerző Bars vármegyében született, majd Túrkevén, a baranyai Petőcön, a bácskai Torzsán, s a Trencsény vármegyei Csacán tanított, s publikációi több regionális folyóiratban, országos nevelési lapokban és az Ethno- graphiában jelentek meg. A Magyar Népzene Tára első köteteként látott napvilágot az énekes-táncos játékokat tartalmazó Gyermekjátékok kötet, melyben a történeti Bács-Bodrog vármegye területéről hat település szerepel: Bácsszentandrás, Gombos, Istenes, Kula, Óbecse, Ujverbász és Zombor. Ugyancsak jelentős Matijevics Lajos közleménye, mely Kishegyesről közöl kiszámolóverset, mondókákat. Szojka Emese pedig a métázás bajai népszokásait ismerteti tanulmányában.

Adatok a bajai játékkészítő műhelyek működéséhez

E dolgozat fontos adatokat szolgáltat a hazai játékgyártás történetéhez. Özvegy Balogh Jenőné 1942-ben alapította meg bajai műhelyét, mely a „Balogh-mackó" márkanév alatt állatfiguráiról lett híres, de készítettek és forgalmaztak különféle játékárukat, faárukat is. Az 1940-es években lakkozott fajátékokkal szerepeltek az országos ipari vásárokon és bemutatókon. Az ugyancsak bajai Farkas Erzsébet műhelyében pedig babák, babafejek, filcfejek és minták készültek sorozatgyártással, s külföldre is eljutottak. A „Farkas-babákat" készítő műhely összes megmaradt tárgyi, fotó- és dokumentációs anyaga a Szórakaténusz Múzeum tulajdonába került: babák, mese- és állatfigurák, tervrajzok, a babakészítés legfontosabb eszközei, feljegyzések, családi album és a műhely pecsétje. A tanulmányban olvashatunk a család történetéről, megismerhetjük a családtagokat és a műhely működésének legfontosabb adatait.

Szokástárgy vagy játékszer? Néprajzi adalékok egy kalocsai származású népművész, Czár János alkotásainak egy csoportjához

Czár János 1930-ban született Kalocsán, Miskén élő játékkészítő, játékmester, fafaragó, költő, mesélő, a Népművészet Mestere. Dr. Bánszky Pál művészettörténész figyelt fel sokoldalú alkotó egyéniségére, s felismerte tehetségét. „Czár János tárgyalkotó művészetének kiemelkedően fontos alkotásai a betlehemek. Talán az egyik leggyakrabban választott témája, önkifejezési formája. Egy nehéz sorsú ember vágya mutatkozik meg bennük a boldogságra és szeretetre, hitvallása a család szentségéről, megtartó erejéről" - olvashatjuk Bánszky Pál sorait a művészről. Bihar Mária etnográfus a Cumania múzeumi évkönyv 19. kötetében A miskei Homo Ludens című tanulmányában mutatja be életútját és játékrepertoárját. Ezek az eredetileg vallási-kultikus célt szolgáló tárgyak - a betlehem vagy a karácsonyi ünnepi asztal figurái - a későbbiek során egyszerűen játékszerekké is váltak. Kris- ton Vízi József ezt a tárgycsoportot kutatta megyénkben, s így jutott a nyomára a nagybaracskai, a bajai, a szeremlei, a dávodi hagyományoknak.

Játékaink ünnepei és hétköznapjai (Közelmúlt-idézés jövőképekkel)

Ez a dolgozat egy 1996-ban készült visszapillantó összegzés, mely az 1981-ben Kecskeméten megalapított Szórakaténusz Játékmúzeum, valamint kreatív játékkészítő és kézműves Műhely tevékenységét veszi számba. Először a megindulást megelőző évekről szól. Majd a szerző „kortársi minőségben" s etnográfus munkatársként idézi a játékot és a játszást körülvevő szakmai és társadalmi közeg egy-egy megnyilvánulását. Végül olyan következtetéseket, célokat és elképzeléseket fogalmaz meg, melyek egy újfajta távlatot is képviselhetnek a Játékmúzeum és Műhely jövőjét illetően.

Luca napjához kapcsolódó szokások Bács-Kiskun megyében

A szerző a Luca-napi népszokások sokszínű hagyományvilágát mutatja be egy konferencián elhangzott előadásában. Luca napjához igen gazdag szokás- és hiedelemkor tartozik megyénk néprajzi tájain, s a tájilag ugyancsak vidékünkkel kapcsolatban lévő Közép- és Dél-Bácskában is. Ez a nap a téli napforduló kezdete, amikor a legrövidebb ideig van fenn a Nap - s a sötétség a népi hiedelem szerint különösen alkalmas idő a mágikus erők számára. A bácskai Topolyán a fehér lepelbe burkolózott Luca alakja jelenik meg, aki minden háznál számon kéri az emberek viselkedését. Kalocsán éjfélkor egy krétával húzott körből meg is lesték a Luca boszorkányt, s távol tartása érdekében fokhagymával keresztet húztak az ajtóra. A bátyai ráchorvátoknál a kenyeret a fejük alá tették, mert úgy hitték, akkor vigyázni fog rájuk a boszorkány. A Luca-nap dologtiltó nap volt: Halason azt tartották, hogy nem szabad ezen a napon se varmi, se ruhát szárítani, mert akkor nem tojnak a tyúkok. A Lu- ca-kalendárium is sok helyen előfordult megyénkben: sóval megszórt 12 darab hagymahéjat figyel104