Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...
London, március 25. Matyi a hatvanas években „irodalmi szalont" tartott, havonta egyszer összehívta irodalmi barátait bor mellett beszélgetni. Most ezt újította fel kissé elegánsabb formában. Minden volt, mi szem-szájnak ingere. Még egy hatalmas torta is, alliteráló „pofafürdő party" felirattal. A hangulat, hát az, édes Istenem, az olyan mesterkélt volt, társalgás, jó modor, miegymás. Csé éppen nagy élvezettel a szelet tortából készül egy kanállal bekapni, amikor Matyi kikapja kezéből a kanalat: „Ne ezzel, Laci bácsi, az Isten szerelmére, ne ezzel. Neked külön félretettem egy másik kanalat, a Sárközi Mártáé volt, azt használták a Valóság, akarom mondani még a Válasz idején." Csé értékeli a kedvességet, de alig várta, hogy nekifogjon végre a tortaszeletnek, mert eredetileg nyolckor akart elmenni. Mikor megtudta, hogy édesség is lesz, szívesen maradt fél tízig, s csak utána távozott. London, április 26. Csé telefonál síri hangulatban, ahogy öregszik egyre jobban el van keseredve. De minek is örülne? Nem adják ki otthon. Itt, író volt közönség nélkül. Azt állítja, legszívesebben felkötné magát. De most azért mégis elmegy a Protestáns Szabadegyetem konferenciájára Ausztriába, mert abban reménykedik, hogy Sütő, aki szintén ott lesz, meghívja Erdélybe. Próbálok egy adag jókedvet tölteni bele. London, szeptember 18. Ez a Csé most bebizonyította, hogy taktikai ügyekben nincs abszolút hallása. Kéry László jelentkezett nála a Nagyvilágnál régóta elfektetett Dickens-kézirat ügyében. Mivel Kardos a Magvetőtől kötet összeállítását kérte tőle, azt hitte, hogy ezzel akarják megint megleckéztetni, s erre újabb feltételeket szabott. (Pedig Kéry nekem egyszer nagyon apologetikusan fogalmazott, amikor rákérdeztem a Csé-ügyre: „Igen, mi vétettünk a Laci ellen!") Azt hiszem, ezzel a lassan tíz éve folyó publikálási huzavona megintcsak holtpontra jutott. Nagyon nem szeretném, ha Csé meghalna anélkül, hogy legalább a művei „hazatérjenek". Most már a halála után a kéziratai sorsát intéző kuratórium felállítását is elveti. A sértett gőg nem a legjobb tanácsadó. London, október 15. Csé mondja, hogy felkereste Mezei András az ÉS-től, és interjút készített vele. Mezei esküdözik, hogy közölni fogják. Korábban már Kéry helyettesétől is kapott választ, s talán a februári Kortársban megjelenik a hányatott sorsú Dickens-esszé. A jó az lenne, ha 75. születésnapjára a pesti látogatást is nyélbe lehetne ütni. London, november 11. Meglátogatjuk Csét, ma ünnepli 74. születésnapját. Lekapok egy angol nyelven kiadott Bölöni Farkas Sándor-kötetet a polcról, azt viszem ajándékba. Örül neki, mert még nem látta az angol kiadást. Szomorkás mosollyal említi, hogy a Mezei András által készített interjú nem jelent még meg az ÉS-ben. Biztatom, hogy nem telt még el annyi idő, hogy már meg kellett volna jelennie. Ezt persze magam is alig hiszem. London, november 20. Tegnap Kéry László meg Boldizsár meglátogatta Csét. A Nagyvilág-beli tanulmány állítólag sínen van, már a következő esszéről tárgyaltak. London, november 21. A magyar követség fogadást adott a New Hungarian Quarterly tiszteletére. Ott szorongott mindenki. Az itteni magyarok közül: Gömöri, Siklós, Jotischky, Mikes Gyuri, Léderer (az Observer nagy melléfogója), Nagy Kázmér, Kutasi, Kovács és még sokan mások. Kéry szemmel láthatólag örül, hogy a Csé-cikk menni fog. „Közölni fogjuk - mondja sugárzó arccal -, mert, tudod, rettenetes, hogy a fiatalok otthon nem ismerik." Hatáskeltően elhallgatott: „A mi bűnünk!" - mondja melldöngető bűnbánattal. Nem tudtam mit mondani. Igen, az ő bűnük. London, december 19. Mata Hari Budapesten. Mindenkit izgat Londonban, hogy mi is lett a magyar írók tiltakozó levelével. Mivel Csé barátnője karácsonyra visszament Bécsbe, Csé telefonon megkérte tehát Hunyor Katit, hogy nézzen körül Pesten. Kati, mint egy Mata Hari, távolsági busszal átment Pestre. Hétfőn volt 81
