Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...
zett, és oda is megy vissza, állítólag készül a nyugati magyar költőket bemutató antológia a Magyarok Világszövetsége égisze alatt, és mindenki benne lesz! London, április 28. Gyémánttal, aki látogatóban van itt Bécsből, Csénél vizitálunk. Csé (képletesen) nagy pofont kapott Sirokay Zsuzsától, aki zongoraművésznő, Svájcban él, és Csét gyakran vendégül látja. „Miért nem ír egyszer olyan novellát, mint Czigány Lóránt?" - évődött a művésznő. „Most én is írok - rep- likázott Csé -, az egyház már a XIII. században rendelt erotikus szobrokat. Megírom." Hát ez tűnt fel Csének háborús emlékeimből - hogy erotikusak. London, május 20. Csének interjúja jelent meg a Nemzetőrben - aminek az a lényege, hogy szívesen menne amerikai előadókörútra, esetleg akár a Nemzetőr olvasótáborának a segítségével. Az ok: Molnár még mindig fekteti a beszélgetéseit, mint Csé egyik telefonjából kiderült. S erre némi kajánsággal eszembe jutott: Csé Magyarországról is elsősorban azért jött el, mert Révai éppen megjelenés előtt álló könyvét betiltotta. [...] London, május 22. Csé nagyúri módon magához rendelt. Nem akarja a fiát egyedüli, általános örökösnek megtenni, hanem egy öttagú „trust" lenne a jogörökös. A fián és rajtam kívül Sárközi Matyi, egy irodalom- kedvelő orvos: Németh Vilmos és Ribánszky Laci, egy BBC-s kolléga lennének a bíznokok. Érdekes helyzet lesz majd halála után, ha a „bíznoktársak" nem tudnak megegyezni, hogy melyik kéziratát milyen húzással adhatják ki otthon. A kéziratok és a levelezés rendezése, és a könyvtár felszámolása viszont egyedül rám hárul. Már most fáj a fejem tőle. London, május 23. Ha Csé véletlenül tényleg meghalna, megszűnne a már egyébként is megszűnőiéiben lévő nyugati magyar irodalom. Már úgyis elkezdődött a végjáték, a szervezetek és az intézmények halódásával. Csének a jelenléte úgy-ahogy még összetartja az irodalmi életet. Ő a kovász. London, május 24. Molnár Jóska hosszú levélben panaszkodik (panaszkodni mindig hosszú levelekben szokott), hogy Csé elhagyta, elárulta őket, mert a Nemzetőrnek interjút adott. Hogy ő (Molnár Jóska) csak azért törődik tovább az Új Látóhatárral, mert Illyésnek megígérte: bármi áron fenntartja a lapot. Erre felhív Csé s kiderül, hogy Molnár Tollas Tiborral beszéli meg Illyés Elemér Erdély-könyvének új kiadását. Ez, úgy látszik, teljesen rendben van: a Nemzetőrrel paktálni könyvkiadási ügyben. Olyanok ezek az emigráns intrikák, mint a féltékeny szerelmesek civódásai. London, június 2. [...] Csé meséli, hogy a BBC-ből haza akarta vinni a Weöressel és az Illyéssel készített interjúit, mivel sok mindent kiselejteztek. Kidobták például a Fenyő Miksával készített interjút. Ez úgy derült ki, hogy halálakor (1972-ben) senki nem találta. [...] Siklós azzal utasítja el Csé kérését, hogy „Nem viheted haza, mivel ez a BBC tulajdona!" Rosszul értelmezett lojalitás. London, június 19. Csé végrendelkezik. Megmutatja a könyvtárát, kéziratait és a leveleit. Kér, hogy ne adjunk ki semmit, ami nem jelent meg nyomtatásban. Az csak nyersanyag. „Az önéletrajzomat sem tudom megírni, Vas Pista mindent megírt az irodalmi viszonyokról, én sem tudnék mást írni." Hát ez a baj, Csé mindig csak közéleti irodalmat akar írni. Nem tud magáról írni, ha nem állhat egy gondosan odakészített szobortalapzaton. „Megsemmisítettem szerelmes leveleimet!" „Levelezésemben mindig gondosan ügyeltem arra, nehogy defamatory [rágalmazó] megjegyzést tegyek. Erre mindig vigyáztam." Kár, hogy mindig vigyázott. Leélt egy életet anélkül, hogy őszinte lett volna. Szerette a szép, szólamos mondatokat. Nem akart a valósággal szembenézni. Marly-le-Roi, július 3. [...] Este Tóth Gyulával beszélgetünk - a nyugati szerzők otthoni megjelenéséről. Milyen jó lenne, ha Illyés Gyula közbenjárna Csé kiadása érdekében, vélekedik. Ezt várják tehát az apparátusban. 77
