Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...

S milyen érdekes, hogy Illyésnek ez nem jutott eszébe - mondom komoly arccal. Igaz, Gyula bácsi rendszeresen meghívja Csét, aki rendszeresen nem fogadja el a meghívást, azzal, hogy „előbb a könyveim, s csak aztán én". [...]

London, augusztus 13.

„Lepipáltuk Pestet!" - mondja Csé a telefonba. Dermedten hallgatok. Kik? Mikor? Hogyan? „Itt van a kezemben a Korunk legújabb száma, s benne a Shakespeare-esszém - hallatszik a diadalmas hang a vonal végéről -, ezek az erdélyiek mindig közel álltak a szívemhez" - mondja Csé és egészen elérzékenyül a saját hangjától. Az írói hiúság nem ismer korlátot, ha meglegyezgetik. Azt persze nem tudja, hogy nem a székely atyafiaknak köszönheti a megjelenését, hanem minden bizonnyal a román kulturális politikának, amelyik Csé megjelentetésével döfni kíván egyet a magyarokon. Nem tudja, hogy az emigráns író csak egy gyalog ebben a sakkjátszmában. Ugyanakkor a megjelenés tényének én is örvendek, és a románok öngólt rúgtak, ha machinációjuk kedvezően hat majd Csé pesti megjelenésére.

London, augusztus 28.

Felkeresett Fáj Attila, [...] Meséli, hogy Csé egy Katolikus Szemlebéli recenziójában a Pokoltornác egyik versének (Ascianus Trójában) az értelmezését kiigazította, mert ugyebár ez azokról a fiatalokról szól, akik őt nem is olyan régen „osztályfőnök úrként" tisztelték, de most már az „anyanyelvi konferenciákra" járnak haza - szóval elhagyták az öreg királyt. Mármint ugye, rólunk szól a vers.

London, november 12.

Csét faggatom a Baumgarten-díjról. O sem tudta, hogy Nagy Lajos háromszor kapta meg. Zoltán mondta, hogy Babits 600 pengő honoráriumot kapott arbiteri tisztjéért. Csé szerint, Nagy Lajos, mikor visszajött Moszkvából, „berezelt", s nem bírta beszámolóját olyan simán megírni, mint Illyés. [...]

1977

London, február 26.

Cs. Szabó szerzői estje a refomátus egyházközségben. A Csé baja ugyanaz, mint a Faludyé vagy a Horváth Béláé. írásaiban nem tud őszintén kitárulkozni, mindent póz és műveltségi adatok mögé rejt. (Faludyt a jó rím viszi rossz utakra, Horváth Bélát pedig a „kegyelmi állapot", a poéta angelicus magatartás.) Csé annyiban rossz író, hogy ókonzervatív, realista igényű írásokban nem engedhetné meg magának azt a fényűzést, hogy mondatainak nincs aranyfedezete az élményanyagban. Még önéletrajzi jellegű „beszélgetéseiben" is talpig páncélban áll, vagy rizsporos parókában piruettezik. Előadói stílusa pedig a rossz vásári komédiásé - hajlamos a ripőkségre.

London, április 9.

Szeretetvacsora öreg magyar íróknak. Csé és Zoltán nálunk vacsoráznak, s panaszkodnak, hogyne panaszkodnának, ha öregségükre teljesen kiszorultak az életből. Nemhogy elismerést nem kaptak műveikért, de még a kenyérre valót is nehezen keresik meg. Kicsi a nyugdíj. Csé bejár helyettesíteni a BBC-hez, Zoltán pedig főleg a felesége keresetéből él. Hallgatom őket, erős vagyok, igyekszem olyan ábrázatot vágni, mintha én lennék a hálás utókor.

London, június 12.

Megjelent Csé új könyve, a Két tükör közt. Sajnos borzalmas borítót készített hozzá Gyémánt. Tartalmilag viszont bomba lesz a nyári Anyanyelvi Konferenciára, hiszen sok időszerű kérdést feszeget.

London, augusztus 31.

Felhív Csé, elolvasta előadásomat, és most nyugalmat és a tárgyilagosság látszatát erőlteti magára. Tehát osztályfőnök. Úgy tűnik neki, túl finoman és udvariasan fogalmaztanji, meg sem értik [Pesten], mit akartam mondani. (Pedig megértették, nagyon is megértették a lényeget, hogy van itt egy markáns arcélű nemzedék, mely abban különbözik az előtte járó nemzedékétől, hogy jobb füle van a hazai változások parányi rezdüléseire, s ezért többnyire szinkronban van azzal, ami otthon történik.)

78