Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sas Péter: Cs. Szabó László, a földrajztanár
egy másik nép, egy másik nemzet művelődésével. Cs. Szabó László büszke volt mindazokra a szellemi eredményekre, melyeket a különböző népek értek el az évszázadok folyamán. Ugyanakkor büszke volt azokra a szellemi eredményekre is, melyekkel a magyar nemzet is hozzájárult ahhoz, hogy végül Európa művelődéstörténetét nemcsak egy könyvben, hanem egy egész könyvtárban lehetett csak elhelyezni. Történhetett volna másképpen is - hiszen -, a történelem számtalan például szolgálhat, hogy „gyalázatot is gyűjthet egy nemzet, nemcsak dicsőséget". Egyszerre volt européer és hazafi. Úgy ismerte és szerette Róma, Párizs vagy London sajátosságait, minden más várostól megkülönböztető egyedi vonásait, mint az ott született, bennszülött városlakó: „Vannak idegen városok, ahol egész negyedeket szinte házanként s boltról boltra ismerek, mint szenvedélyes városlakó, akinek a piactér a kövér búzatáblája." Határtalan örömmel számolt be mindazokról a megfejtésekről, melyekkel eljutott egy-egy külföldi város titkának megismeréséhez. Volt olyan jó magyar, hogy ezt is megengedhette magának. Szellemi tájolása szerint „ízig-vérig urbánus vagyok. Szellemi átfedésekkel négy város tett azzá: Kolozsvár, Párizs, Firenze, London. Szemléletem és műveltségem legalább annyira nyugateurópai, amennyire magyar..." Ady Endre lábnyomát követve hiába „szökött" Párizsba, és még londoni karosszékéből is szabad közmagyarnak, „az Árpád-kori ország tagnak" érezte magát, aki attól tartott, hogy az általa elképzelt egészséges, reális és az önismeret miatt is fontos - a mik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk kérdésére válaszolni segítő - magyarságtudat megteremtéséhez nem tud eleget írni ahhoz, hogy ellensúlyozhassa a „stréber önmocskolók" tollából áradó „lélekmérgező" hazai könyveket. „Mit erőlködnek úgy? Hiába a mellverő gyónás, hihető-e józanul, hogy szomszédaink csak azért fognak jobban szeretni, mert kéretlenül ócsároljuk magunkat... Ifjúságunk lelkét oltja ki ez a becsmérlés" - írta kifakadva. Hazafiságában nem volt sértő és nem volt kirekesztő. A Ki a magyar? gyakorta feltett kérdésére mindig a babitsi magyarázatot adta válaszul, mely az ő megfogalmazásában így hangzott: „Szeretjük és tiszteljük fajtestvérként mindazokat a nagyjainkat, akik idegen névvel s néha tört magyarsággal magukat büszkén magyarnak vallották..." Ha már a nemzet nem élt az alkalommal, nem élt a lehetőséggel, és nem ült Jókai térdére, hogy a hazáról meghallgassa, akkor legalább mi, mai olvasók éljünk az alkalommal, éljünk a lehetőséggel és hallgassuk meg Cs. Szabó Lászlót. Hallgassuk meg, miként vall hazájáról, arról a szellemi hazáról, mely megteremtette mindazokat a kulturális értékeket, melyeknek gondos őrzője és kincsestára a magyar művelődéstörténet, végeredményben pedig az európai, majd az egyetemes kultúrkör. Nem fedezett fel semmilyen újdonságot, nem tett semmilyen világrengető felfedezést. Tulajdonképpen ismert, vagy megismerhető tudnivalókat, adatokat gyűjtött a maga sajátos, mindent Európa vagy az európaiság mértékegységében számoló, mérő összehasonlító rendszerébe. Szellemi utazásai során megtudhatjuk, hogy Szombathely egyidős Kölnnel, és Szent Márton tours-i püspök Savaria városvégén született, a felvidéki számyasoltárok pedig egy tyúk tojta tojásként hasonlítanak dél-galíciai társaikhoz, mintha „szúette szárnyaikkal titokban átszálltak volna a határon", Eger pedig magyar Salzburgként a leglatinabb vidéki városunk. S mégis, Mohács óta botladozva keressük helyünket a világban, Európában, a fel-felélénkülő széljárások hatására Kelet és Nyugat között ingadozva. Annak előtte ilyen gondunk nem volt: „A jáki kőműves még nem értette volna ezeket a meddő ellentéteket. Fogta a szerszámot s szép, bojtos farkat kanyarított az oroszlánra. Azután magát is kifaragta az eresz alá: hosszú bajusszal, megelégedetten nézi a zsendülő vasi földet." Ez a magától értetődő látásmód és cselekvési forma veszett el, vált ködös emlékké. Nem találjuk egykori önmagunk, Közép-Kelet-Európa „Bermuda-háromszögében", még Petőfi 71
