Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
értékelésében.13 A Rádióélet cikke, mely a pályázat jelentőségét méltatja, kétségbeesetten kiált új szerzők, főleg hangjátékszerzők után. A pályázat eredménytelensége főleg abban mutatkozik meg, hogy a szépirodalmi művek még mindig nem eléggé rádiószerűek; ez elsősorban a hangjátékok mostoha helyzetét érinti. Hosszú időnek kell még eltelnie, míg megjelennek a mikrofon előtt a műfaj „hivatott művelői, akik bizonyítják, hogy a hangjáték magában is megáll a lábán, nem kér kölcsön a színpadtól vagy a könyvdrámától, hogy saját helyét töltse be."14 Vitathatatlanul fontos műsorszerkesztési, műsorpolitikai és műfaji nehézségek kezelését kellett a rádió vezetésének megoldania, amikor a megüresedett osztályvezetői hely betöltése került napirendre. 1935. március 2-án írt naplójegyzetei között Illyés Gyula arról számol be, hogy álláslehetőség kínálkozik részére a rádióban. „Laci Kozmának is írt. Egy fél felmondólevelet. Nem venném-e most már át Laci állását a Rádiónál. Aggodalmaim - »árulás«, nem lesz írói szabadságom stb. Megnyugtatnak. Nem adok végleges választ."15 A közvetítést ismét Kandó László festőművész, „Kozma legnagyobb befolyásolója"16 bonyolítja, aki Németh László helyére ismét a népi írók köréből próbál újabb személyt „megnyerni" a megüresedett állás betöltésére. A közvetítőkhöz Németh Imre csatlakozik. Kandó Kozma üzenetét hozza: arra kérik a költőt, vállaljon „mandátumot". Illyés erre így emlékezik: „Szeretne behozni négy-öt fiatalembert, élükön »véled«, aki »alkalmas vagy erre mindenképpen.« A hosszú rábeszélés ellenére Illyés visszautasítja az ajánlatot, majd válasza egyelőre csupán annyi, ha az általa összeállított „tíztagú írócsoport mandátumot kap", vállalja.17 A „változó" és a gyorsan folyó események nem tették lehetővé, hogy a költő a felkínált állást elfogadja. Erre emlékezik Németh László Kozma Miklósról írt nekrológjában, kiemelve a politikus „fogékonyságát". „Mi olyasmit éreztünk: ni, ez a Kozma, ahhoz, hogy majdnem miniszter, igazán fogékony. Ő pedig: ezeket a szent zöldfülűeket lassan be merném engedni az állam vezetésbe... Az érvényesülés számára is föllazult a világ. Egy rádiógyűlésen Kozma, emlékszem, azt a kérdést intézte hozzám, hogy átvegye-e a Nemzeti Színházat. Egy Hunfaly-utcai estén Németh Antal rádió-igazgatósága dőlt el. Csak órák kérdésének látszott, hogy a rádió mikor alkalmaz más írókat: Illyést, Cs. Szabó Lászlót. A jobbak betörése készült itt s mi már a puccs előszelét is éreztük."18 Cs. Szabó László 1935. július 1-jén veszi át a rádió tudományos és irodalmi felolvasásainak irányítását. Ismét Kandó László ajánlatára történt a kinevezés, s mint Cs. Szabó említi: „Kozmának még csak éppen harangozott a nevem, s tanácsért megint Kandóhoz fordult, noha megjárta első jelöltjével."19 Kozma, a rádió elnöke az irodalmi és a drámai műsorok színvonalának emelése végett hívta meg a rádióhoz Németh Lászlót, majd Németh Antalt. „Somogyváry Gyulát fölfelé buktatták", osztályát kettéosztották Németh László és Németh Antal között, aki egyidejűleg a Nemzeti Színház igazgatói teendőit is ellátta.20 Az új osztályvezető a Rádióéletnek adott interjújában a Magyar Rádió feladataként az „ani- málást" jelöli meg. Taktikája: „...ugyanazt akarom elérni, mint a nevelés, csak olyan eszközzel, mely a műveltségi tudatára kényes átlagközönséghez jobban simul." Elképzelése szerint a prózai műsor vezetése „a tág értelemben vett középosztályon keresztül kell, hogy hódító kultúrmun- kájához lásson." Cs. Szabó felismerve, hogy a rádió a széles néptömegekhez szól, fontosnak tartja a „csomagolást", a „tálalást", melyre „alkalmas emberek kellenek", majd így folytatja: „A jószándékú, képzett szakemberek nevelésre alkalmasak, de nekilendítésre már nem." Rádiószerű előadásokban gondolkodik, 13 A rádió irodalmi pályázatának eredménye. = Rádióélet, 1935. 51. sz. 9. p. 14 Az irodalmi pályázatok jelentősége. A rádió jubileumi irodalmi pályázata méltó feladatot tűz a magyar író elé. = Rádióélet, 1935. 26. sz. 3. p. 15 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1929-1945. Budapest, 1986. Szépirodalmi Könyvkiadó 76. p. (Továbbiakban: Illyés i. m.) 16 Illyés i. m. 79. p. 17 Illyés i. m. 77. p. 18 N. L. : Kozma i. m. 324. p. 19 Cs. Szabó László: Kétnyelvűén - kettős hűségben. Válaszok Czigány Györgynek. (1982 nyarán) - Interjú. = Kortárs, 1983. 4. sz. 618. p. (Továbbiakban: Kétnyelvűén - kettős hűségben i. m.) 20 Szabó M. i. m. 4. p. 16
