Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
az irodalmi műsorokat tartalmazzák.)8 A rádió „nagykorúságát" az is bizonyítja, hogy megszaporodtak az un. mai értelemben vett „szolgáltató" műsorok. Rendszeresen jelentkezik a „Divatcsevegés", Szunyoghné Tüdős Klára rovatvezetésével, az Arányi Mária szerkesztette „Asszonyok tanácsadója",9 melynek szerkesztője szerint: „A levelekben csupa őszinte vallomás, sok könny, sok panasz, sok gond és bánat érkezett hozzám... a legnagyobb gond ma: a kenyér, az állástalanság". A műsor munkaalkalmat közvetít, a 100-120 álláscímet hetente olvassák fel - a közléseket díjtalanul engedélyezi a rádió.10 A névtelenség homályában rejtőzködő Polgár Géza a rádió megindulásától kezdve állítja össze a „Mit üzen" műsorát. A szerkesztő felismerve a közérdekű társadalmi problémákat, válaszol csacska és komoly kérdésekre egyaránt. Állandósulnak, rendszeressé válnak a különféle nyelvoktatással foglalkozó műsorok. Az 1934-es esztendőben a helyszíni közvetítések száma 180-ra növekedett. A különféle ünnepségekről és évfordulókról sugárzott közvetítéseket kiegészíti, számukat növeli a sportközvetítések, riportok gyakorisága. 1935 áprilisában az irodalmi műsorok az összes műsoridő 5,4%-át tették ki, ez együttesen 1630 perc. Minden bizonnyal Németh László tevékenységével magyarázható, hogy 1934 novemberéhez képest különösképpen nem csökkent a versek, elbeszélések és az irodalmi előadások száma. Változatlanul nem alakul ki az irodalmi összeállítás műfaja, csak Bánóczi Dezső kísérletező kedve nyomán bukkan fel egy-egy „gramofonrevü", mely tulajdonképpen nem is nevezhető irodalmi összeállításnak. A kimondottan rádióra írt hangjáték, rádiójáték műfaja még nem kialakult. A Budapest II. műsorán változatlan rangos előadógárdával folytatódnak a Németh László által beindított sorozatok adásai. Az elbeszélés-antológia sorozatban műsorra tűzik, pl. Gelléri Andor Endre A szállítóknál című novelláját, a versantológia sorozatban Erdélyi József, Reményik Sándor költeményei hangzanak el. Szerb Antal kétszer szerepel a „Száz könyv" sorozatban, Macpherson Ossianjáról és Goethe Whertherjéről ad elő. A leggyakoribb sugárzási előfordulással a Diákfélóra című műsor szerepel a programban. Megjegyzendő, hogy ezekbe az adásokba nemcsak a Németh által kezdeményezett strukturális és tartalmi változásokkal jelentkező irodalmi „igényű" „félórák" tartoznak, hanem a hagyományos (földrajzi, biológiai stb.) összetételű előadások is. 1935. első félévében erősen érezteti hatását a Németh László által elképzelt és eltervezett sorozatok és az azokhoz felkért előadók műsora. Bár Cs. Szabó László egyik nyilatkozatában hangot ad annak, hogy a „nagy szellemi igényekkel" fellépő Németh a sajtótámadásokon és a rádión belüli ellenállásokon kívül „csalódott egy csomó emberben, nem kapott kéziratot",11 1935. május és június hónapjának irodalmi műsorai arról tanúskodnak, hogy a Németh által felkért előadók változatlanul műsoron vannak, ami minden valószínűség szerint a már lebonyolított szerződési kötelezettségéből adódik. Az is megfigyelhető, hogy a magyar irodalom fiatalabb nemzedéke is mind nagyobb számmal részt vállal a mikrofon előtti munkában. Megállapíthatjuk, hogy a Nyugat első és második nemzedéke értékes előadásaival változatlanul jelen van a rádió mikrofonja előtt, folytatva a Németh által elkezdett koncepciót. Babits Mihály, Szerb Antal, Schöpflin Aladár a klasszikus műveltséget elmélyítő előadásai a világirodalom legértékesebb műveiről szólnak. Érdemes megfigyelni, hogy pl. Babits Dante-előadását a „Száz könyv" sorozatban ismételték, s nem csak a BP. II.-n tűzték műsorra (Németh eredeti elképzelése szerint), hanem először a BP. 1. programjában. A műsorszerkezet egyik megoldatlan problémája a humor és a kabaré kellő nívójú és számú műsorra tűzése. A műfajt a rádióban főleg a színészek által rendezett és előadott estekre (Vidám est) korlátozták. Hogy a rádió vezetősége mennyire érezte hiányát a „művészi értékű új számoknak", azt az is bizonyítja, hogy 1935-ben pályázatot írt 100 perces időtartamú rádiódrámára, színdarabnak, regénynek, elbeszélésnek, eposznak „átírására" rádiójátékká, kb. 40 percnyi tréfás jelenetre, vidám csevegésre, magyar útirajzra, a külföldi magyarság életét ismertető előadásra, valamint egy falu, kisváros tudományos leírására.12 A pályázat igazi eredményt nem hozott, a „beérkezett anyag nagyobb része minden írói készség nélkül, de sok jóhiszeműséggel és szeretettel írt munkákból áll," - írja a Rádióélet a pályázat 8 Beszédes számok. Beszámoló a rádió 1934. évi működéséről. = Rádióélet, 1935. 10. sz. 10. p. 9 A Rádió Kincsestára. Szerk.: Paskay Bernát, Molnár János, Laszgallner Ernő. Budapest. Kiadja: A Rádió Újság Lapvállalat K.T. 1935 február havában. 158. p. 10 Rádió Évkönyv 1935. Szerk.: Clementis Ervin. Budapest, 1935. Az Athenaeum kiadása. 91. p. 11 Szabó Miklós: Interjú Cs. Szabó Lászlóval. London. 1977. április 18. 6. p. Kézirat (Továbbiakban: Szabó M. i. m.) 12 Hétezer pengős jubileumi pályázatot hirdet a rádió. = Rádióélet, 1935. 23. sz. 9. p. 15
