Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - B. Kovács András: Marosvásárhely hőse

Tanítani- A papi felfüggesztés hogyan hatott önre?- Én nagyon szerettem tanítani, s emiatt vállaltam ezt Kézdivásárhelyen is. Igaz, kézdi diákjaimat össze sem lehetett hasonlítani a kolozsváriakkal. Ottani tanítványaimból mind mérnökök, orvosok lettek, három egyetemi tanár, Pálfalvi Attila a műegyetem rektora lett, Kászoni Zoltán államtitkár és így tovább. Mind jeles tanulók voltak. Idekerültem Kézdivásárhelyre, és itt sokan a helyesírást sem ismerték. Tanítónők és óvónők kikerültek az iskolából, és hibásan írtak. Kétségbe voltam esve. Pótórákat tartottam, hogy valamit behozzanak. Én nem engedtem a negyvennyolcból, megköveteltem a tudást, osztottam a négyest nagyon. Akiknek nem tetszett, panaszra mentek. Hová? A párthoz. Egy darabig tűrték, aztán sok támadás ért. Pedig, mondom, az irodalmi kört én vezettem, a betegse- gélyzőt is az iskolában. Ezt rendeztem, s tartottam a tanüggyel a kapcsolatot. Egyszer megyek a tanügyi osztályra, hát ott van Bányai László! Lekezeltünk, mintha barátok lennénk. Akkor adta ki az utasítást, hogy menesszenek engem. Ez szeptember elején történt, alighogy megkezdődött a tanév 1951-ben. Jött a tanfelügyelő, közölte az igazgatónővel, hogy tovább nem taníthatok. Próbálkoztam per útján tiltakozni. Elvégre nem lehetett engem mint végleges tanárt csak úgy meneszteni. De végül visszavontam a pert, láttam, a bíróság is annyira félt. Sztálin, ugye, élt még... S aztán az öcsém betett a gyárba, s ott éltem le az életem.- Szóval egész életében meg volt bélyegezve, Mikó bácsi?- Meg. O, hát egy gyűlésen is feldolgozott az igazgatóm. Nem nevezett meg, de azt mondta a nagygyűlésen: van köztünk valaki, aki minden percben megtehetné, hogy a hátamba szúrja a kést!- Aki helyett elvégezte a munkát, Mikó úr?- Sőt, még a börtönből is megmentettük az öcsémmel. Udvarolt egy munkásnőnek, ezt a felesége nem tűrte, s a Kórház utcában rálőtt a férjére vadászpuskával. Ha akkor előveszik az ügyet, ugye meneszthették volna. Gyorsan bolondnak kellett hát az asszonyt nyilvánítani. Futott az öcsémhez, az mindent el tudott intézni. Orvosi igazolványt kapott, hogy tettét pillanatnyi elmezavarában követte el.

Pár berekesztő szó

Mikó Gábor sorsának tanulságos fordulatai több teret érdemelnének, a fentiekben azonban a Magyar Népi Szövetség és a második világháború utáni erdélyi közélethez fűződő emlékeiből válogattunk. Ezen túlmenően a kisebbségi értelmiségi életpályája is kirajzolódik belőlük, a népből kiemelkedő fiatalember kemény harca a kor fő politikai áramlataival, összekülönbözése az uralom különféle szervezeteivel, intézményeivel, az üldöztetés, majd a csodaszámba menő megmenekülés után a kényszerű lemondás az alaphivatásának érzett tanításról, s a védelmet jelentő kistisztviselői létbe való visszahúzódás: mind-mind egy, a korszakra nézve nagyon jellemző sorsot példáznak.

1996

86