Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal

sikerül a türannosznak levernie. A lázadók S'zamoszra, az észak-nyugati irányban két napi evezésre fekvő hegyes-vöigyes szigetre menekülnek. Hérodotosz éveket tölt itt, talán innen indul fölfedező útjaira. Ha valamikor fel is bukkan Halikarnasszoszban, csak rövid időre. Minek? Hogy édesanyjával találkozzék? Nem tudjuk. Feltételezhető az is, hogy többé már nem tért vissza.

Az V. század közepe táján járunk. Hérodotosz Athénba érkezik. A hajó kiköt az athéni Pireusz kikötőben, innen az Akropoliszig nyolc kilométert kell megtenni lóháton vagy gyakran gyalogosan. Athén ebben az időben világváros, a Föld legfontosabb városa. Hérodotosz, aki nem athéni, itt vidékinek, afféle ügy efogyott idegennek számít, akit ugyan kicsit többre tartanak egy rabszolgánál, de semmiképpen sem kezelik úgy, mint a született athénieket. Ez utóbbiakat fejlett faji öntudat, felsőbbrendűségi érzés, sőt arrogancia jellemzi.

Hérodotosz azonban a jelek szerint hamar feltalálja magát az új helyen. Ez az akkor harmincegynéhány éves férfi nyitott, közvetlen, könnyen barátkozó ember. Felolvasásokat, találkozókat, szerzői esteket tart - valószínűleg ebből tartja fenn magát. Fontos ismeretségeket köt - Szókratésszel, Szophoklésszel, Periklésszel. Mindez nem is olyan nehéz: Athén nem olyan nagy: mintegy százezer lakosú és sűrűn, kaotikusán beépített város. Csupán két helynek van kiemelkedő jelentősége; az egyik a vallási szertartások központja - az Akropolisz, a másik a találkozások, az ünnepségek, a kereskedelem, a politika és a társasági élet helyszíne - az agora. Reggeltől estig itt vitatkoznak, beszélgetnek, gyűléseznek az emberek. A mindig zsúfolt agorán pezseg az élet. Itt biztosan összefuthatnánk Hérodotosszal is. Igaz, nem tartózkodik sokáig a városban, mert Athén elöljárói többé-kevésbé ekkoriban hozzák azt a drákói törvényt, miszerint csak annak lehetnek politikai jogai, akinek mindkét szülője Attikában, vagyis az Athént övező tartományban született. így hát Hérodotosz nem kaphatja meg az athéni polgároknak járó jogokat. Elhagyja a várost, megint útra kél, míg végül hátralevő éveire a dél-itáliai, Thurioi nevű görög gyarmaton telepedik le.

A későbbi történéseket illetően megoszlanak a vélemények. Van, aki úgy tartja, hogy Hérodotosz innen már nem mozdult ki. Mások azt állítják, hogy később még egyszer ellátogatott Görögországba, hogy látták őt Athénban. Még Makedónia neve is fölmerül, de igazából semmi sem biztos. Hatvan körül járhat, amikor meghal - de hol? milyen körülmények között? Talán Thurioiban töltötte utolsó éveit, s egy platán árnyékában a könyvét írta? Az is lehet, hogy már nem látott jól, és egy írnoknak diktált? Voltak-e jegyzetei, vagy csupán az emlékezetére hagyatkozott? Akkoriban nagyszerű emlékezőtehetségük volt az embereknek. Emlékezhetett tehát a Krőzusról és Babilonról, a Dareioszról és a szkítákról, a perzsákról, Thermopülairól és Szalamiszról szóló történetekre. És a könyvében szereplő annyi más eseményre.

De az is lehet, hogy Hérodotosz egy hajó fedélzetén hal meg valahol a Földközi-tengeren. Vagy gyaloglás közben, amikor fáradtan leül egy útszéli kőre, s többé már nem is áll fel onnan. Hérodotosz eltűnik, elhagy bennünket huszonöt évszázaddal ezelőtt közelebbről meg nem határozható időben és helyen.

76