Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Ha akadt egy kis szabad időm (rengeteget dolgoztunk a szerkesztőségben), és pár garasom (sajnos, elég ritkán fordult elő), Indiáról szóló könyveket kerestem. Leggyakrabban azonban eredménytelenül kutakodtam a könyvesboltokban, antikváriumokban. Semmit sem találtam. Egyszer aztán egy antikváriumban kezembe akadt Deussen 1916-ban kiadott, Az indiai filozófia vázlata című könyve, amelyben a nagy német indológus professzor, Nietzsche barátja így ír a hindu filozófia lényegéről: „A világ csalóka ábrándkép. Minden csalóka, kivéve saját magamat, legbelső énemet: atmanomat... Amíg él az ember, mindennek érzi magát, nem kívánhat hát semmit, hiszen megvan mindene, amije csak lehet, mivel pedig mindennek érzi magát, senkit és semmit nem fog bántani, hiszen senki sem bántja önmagát." Deussen elítéli az európaiakat, fájlalja, hogy az európai restség igyekszik útját állni az indiai filozófia tanulmányozásának, meglehet azért, mert négyezer éves szakadatlan léte és fejlődése során ez a filozófia olyan gigantikus, végtelen világgá nőtt, hogy elbátortalanít és megbénít mindenkit, aki vakmerőén és lelkesen e filozófia megismerésével, mélyreható feltárásával próbálkozik. A hinduizmusban ráadásul a felfoghatatlan szférája határtalan, s az ezt kitöltő sokszínűség a legszé- dítőbb, egymásnak ellentmondó, éles kontrasztokon alapul. Itt a legtermészetesebb módon megy át bármi a saját ellentétébe, a múlandó dolgok és a misztikus jelenségek között elmosódnak a határok, egyik a másikká válik vagy egyszerűen öröktől fogva azonos a másikkal, a lét átalakul semmivé, széthullik és kozmosszá, égi mindenütt jelenvalósággá, a végtelen nemlét mélyeibe vesző égi úttá válik. A hinduizmus megszámlálhatatlanul sok istent, mítoszt és hitet, több száz különféle iskolát, irányzatot, több tucatnyi megváltási módot, erényes utat, tisztulási gyakorlatot és aszkézisszabályt ismer. A hinduizmus világa olyan hatalmas, hogy bőven jut benne hely mindenkinek és mindennek, a kölcsönös elfogadásnak, a toleranciának, az egyetértésnek és az egységnek. A hinduizmus szent könyveinek száma meghatározhatatlan, ezek közül csupán a Mahábhárata mintegy kétszázhúszezer 16 szótagos verssorból áll, ez pedig nyolcszor annyi, mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve! Egyszer egy antikváriumban rábukkantam Ráma-Csaraka Hatha-Jóga, jógik tanítása a fizikai egészségről és a légzés művészetéről számos gyakorlattal című, 1922- ben kiadott, szakadozott, egérrágta könyvére. A légzés, magyarázta a szerző, az ember legfontosabb tevékenysége, mert rajta keresztül tartunk kapcsolatot a világgal. Ha megszűnünk lélegezni, megszűnünk élni. így tehát lélegzésünk minőségétől függ életminőségünk, az, hogy egészségesek, erősek és okosak vagyunk-e. Az emberek többsége, különösen nyugaton, állítja Ráma-Csaraka, sajnos nagyon helytelenül lélegzik, ezért van annyi betegség, nyavalya, testi nyomorúság és depresszió. Az alkotóerőt fejlesztő gyakorlatok érdekeltek a legjobban, mert ezzel volt a legtöbb gondom. „Feküdjünk sima felületű padlóra vagy ágyra - ajánlotta a jógi - ellazított izmokkal, szabadon, kezünket könnyedén tegyük a rekeszizmunkra, és ütemesen lélegezzünk! Amikor a ritmus állandósul, akaratunkat összpontosítsuk arra, hogy minden lélegzetvétel egyre nagyobb mennyiségű pránát, vagyis 72
