Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Kabul merő egy por. A város völgyben fekszik, a szél a környező sivatagokból szünet nélkül hordja a porfelhőket, a világosbarna, szürkés szemcsék mindent befednek, mindenhova beférkőznek, s csak azokban az órákban nyugszanak el, amikor a szél lecsendesedik, a levegő pedig áttetszővé, kristálytisztává válik. Esténként az utcák úgy festenek, mintha spontán módon improvizált misztérium játszódnék rajtuk. Mert a sűrű sötétségben nem látni mást, csak az utcai bódékban pislákoló mécsesek, lámpácskák imbolygó, mozgékony fényeit, amint megvilágítják az egyenest a földre, az úttest szélére vagy a házak küszöbére kirakott szegényes, ócska árut. A viliódzó fények sora között szótlanul sietnek a hideg és a szél miatt beburkolózott emberek. Amikor a moszkvai repülőgép ereszkedni kezdett Varsó fölött, szomszédom összerándult, megmarkolta a szék karfáját és lehunyta a szemét. Megkínzott, szürkés színű arcát ráncok barázdálták. Öreg, olcsó öltönye csak úgy lógott sovány, csontos testén. Lopva, szemem sarkából ránéztem. Észrevettem, hogy könnycseppek gördülnek le az arcán. Aztán visszafojtott, de hallható zokogás ütötte meg fülemet.- Elnézést kérek - szólt hozzám. - Elnézést, de nem hittem, hogy egyszer hazajövök. 1956 decembere volt. Folyamatosan érkeztek vissza az emberek a Gulag-tábo- rokból. Rabi upanisadokat énekel Indiában találkoztam először a mássággal, egy új világgal. Ez a különleges, elragadó találkozás egyúttal nagy alázatlecke is volt. Igen, a világ alázatra tanít. Mert indiai utamról tudatlanságom, műveletlenségem, önteltségem miatt szégyenkezve tértem haza. Meggyőződtem arról, hogy egy másik kultúra nem nyílik meg előttünk egyetlen intésre, a találkozást hosszú, alapos készülődésnek kell megelőznie. Levontam hát a tanulságot, hogy alapos önművelésre van szükségem, első reakcióm viszont az volt, hogy visszamenekültem az ismert, otthonos, hazai helyekre, az anyanyelvembe, az előtanulmányok nélkül is azonnal érthető jelek, jelképek világába. Igyekeztem elfelejteni Indiát, mert ott vereséget szenvedtem: a hatalmas ország sokszínűsége, nyomora és gazdagsága, rejtélyessége és megismerhetetlensége nyomasztóan hatott rám, összezavart és leigázott. Újra nagy kedvvel jártam hát Lengyelországot, hogy tudósítsak lakóiról, beszélgessek velük, meghallgassam, mit mondanak. Fél szavakból is megértettük egymást, azonos tapasztalatokból táplálkozó közösség kapcsolt össze bennünket. India azért, természetesen, megmaradt emlékezetemben. Minél hidegebb volt, annál szívesebben gondoltam a forró Keralára, minél hamarabb sötétedett, annál gyakrabban jelentek meg képzeletemben a ragyogó kasmíri napkelték. A világ már nem volt egységesen fagyos, havas; megkettőződött: egyszerre volt ziman- kós és izzasztóan meleg, hófehér és buján zöld, virágzó. 71
