Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Fehér Zoltán: Arra járnak a nagy ezüstgombosok
Fehér Zoltán Arra járnak a nagy ezüstgombosok (A betyárvilág emlékei Bács-Kiskun megye néhány kétnyelvű közösségében) A társadalomból kiszakadt vagy kivetett, deviáns, maguk törvényei szerint élő alakok talán legjellegzetesebb típusa volt a betyár. Emléke mély nyomot hagyott a keleteurópai népek folklórjában. Míg azonban a görög, bolgár és szerb betyárok mint a török elleni nemzeti ellenállás hősei maradtak meg a népi emlékezetben, a román, a magyar, a szlovák és ruszin sorstársaikat a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem hőseiként tartja számon nemcsak a népköltészet, de a ponyva- és a szépirodalom is. Petőfi versében Büngözsdi Bandi a puszták szabad embere, s a költő romantikus életképe (Fürdik a holdvilág) nem kerülhette el a folklorizálódást. Móra Ferenc azt tapasztalta, hogy Szeged környékén a leghíresebb magyar betyárt a huszadik század elején csak a Sándorként emlegették. Nem véletlen, hogy később a mély szociális érzékenységű Móricz Zsigmond népi, sőt nemzeti hősként állította be Rózsa Sándort csonkán maradt regénytrilógiájában. A szocialista eszmeiségű Jancsó Miklós meg filmjében tragikus hősnek ugyanőt. A magyar néprajzi kutatás régtől foglalkozik a betyárokkal. Miként Gönczi Ferenc írja 1944-ben megjelent a Somogyi betyárvilág című monográfiájában, levéltári és néprajzi adatokból egyre világosabban látta, hogy itt egy külön világgal áll szemben. Bálint Sándor korabeli újságcikkek, tárcák, novellák - főképpen Tömörkény és Békefi Antal írásai alapján - színes képet adott a 19. századi szegedi betyárvilágról. (Történetek a szegedi betyárvilágból. Szeged 1961) Tiszántúl szegénylegényeiről Szűcs Sándor több könyvében is írt. (Pusztai szabadok, Bp. 1957., Betyárok, pandúrok és egyéb hírességek. Bp. 1969.) A Mátra-vi- dék híres Vidróczkiját is valóságos mondakör övezi. A Kiskunság pásztor- és betyárvilágának összefonódását a kiskunhalasi Nagy Czirok László örökítette meg Betyárélet a Kiskunságon című élvezetes könyvében. A bugaci puszta híres törvénytelenségeiről A nagy pusztán címmel (1981) Szappanos Jolán állított össze (hiányosan adatolt) áttekintést. A kelet-európai összehasonlítást az 1959-ben megjelent Betyárok tüzénél című gyűjteményes kötetében Domokos Sámuel végezte el. A teljes magyar balladakincs interetnikus szempontok szerinti számbavételét Vargyas Lajosnak köszönhetjük. A Németországba kitelepített Rukatukl Ágoston egykori szülőfalujában, az északbácskai bunyevác-német-magyar vegyes lakosságú Csávoly községben gyűjtött egy Bogár Imréhez kötődő német nyelvű betyár balladát. A Sagen, Legenden, Märchen... aus Csávoly című kéziratában azonban csak magyar fordítását közli.1 Megértéséhez elmondja, hogy a híres magyar betyárnak volt egy csávolyi szeretője, a nyilvánvalóan bunyevác Vécó. Miatta kímélte meg a falut a betyár bandája. Lássuk a ballada nyersfordítását. 1 A kézirat a birtokomban. 93
