Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Balla D. Károly: A hiány szerkezete
Az első megközelítés ismeretében lépjünk tovább: Második megközelítés: A regény elsődlegesen Oresztésznek a zeuszi hatalmat hirdető, tekintélyelvű egiszthoszi koncepció és az ezzel szemben álló, öntörvényű agamemnoni szellemi örökség közötti vívódását mutatja be; másrészt a fejlődő pszichikumú Oresztész viszonyát az Elektrák előtti, közbeni és utáni önmagához. A fenti megközelítést joggal nevezhetjük mediálisnak, köztes jellegűnek, amely a regény makrostruktúrája felől már behatol annak finomabb szerkezetébe. Az egyik lehetséges bővítésnek nyilvánvalóan arról kellene valamit elárulnia, hogy az Agamem- non-Egiszthosz ellentét épp az Elektrák megjelenése és hatása révén injektálódik Oresz- tészbe, egy másiknak meg arról, hogy az Elektrák változatos megjelenési formákban mint Oresztész szerelmei fejtik ki ezt a hatást. Oresztész fejlődéséről szólva a külső hatásokon kívül saját elemző-mérlegelő gondolkozását, szintetizálókészségét is említeni kellene, továbbá azt, hogy a végső szintézisre már Éva feltűnése és jelenléte készteti. Mindezek után egy meglehetősen összetett definíciót kapunk, amely már behatol a vizsgált mű mikrostruktűrájába, ugyanakkor bizonyos mértékig tartalmazza a korábbi megközelítések eredményeit is. Harmadik megközelítés: Amit a Szembesülés ábrázol: A) lojalitás és ellenzékiség, tekintélyelvűség és öntörvényűség ellentéte Egiszthosz és Agamemnon konfliktusában; B) ezen ellentét leképeződése a fejlődő individuum (Oresztész) pszichéjében két ellentétes tudati szféra formájában; C) az ellentét felismerése és átélése Oresztész részéről: C/l) a három alakban megjelenő Elektra és az ezen alakokhoz kötődő szerelme következtében, C/2) a kétféle örökséghez fűződő érzelmi viszonya révén, C/3) elemző, mérlegelő gondolkozása, józan ítélőképessége eredményeként; D) az ellentét feloldási kísérlete Oresztész pszichéjében: D/l) az Elektrák által kiváltott Szembesülések során, D/2) Éva megjelenésével, aki a permanens ••• I Jegyzetek (38) • Utalás Júlia korábbi játékosságára, barkochbázásukra, a közösen írt szekreter-versekre. A pontos Babits-idézet így fest: „Adj játékot, s az Ifjúság csúf hamuja alól fölcsillog a Gyermekség boldog parazsa!" (Halálfiai). • Utalás Püthia egyik későbbi kijelentésére: „A tanulás szedi le tudásunkról a szépség hímporát." • Az említett hatalmas platánfa még évekig a korinthoszi kórházkert ékessége volt, majd, hasonlóan a regény szereplőit boldog ifjúságukra emlékeztető más rekvizitumok- hoz, az új rendszer áldozatává vált: nagyarányú építkezés kezdődött, és bár az új épülettömbök első falait csak évtizeddel később húzták fel, a kórházkertet már jó előre feldúlták, gödrökkel lyuggatták, beszórták törmelékkel, hogy aztán hosszú-hosszú ideig semmi se történjen a szertehagyott szerszámok és felhalmozott csövek, armatúravasak teljes elrozsdásodásán kívül. A kórházkertnek ezzel az elkeserítő látványával akkor találkozik Oresztész, amikor Püladészt kezdődő depressziója miatt utalják ••• I ••• fogalmazza meg a maga számára a következőket: „Nem bíbelődöm futó depressziókkal és múló tudatzavarokkal. Úgy tervezem, hogy egyszerre, teljesen és visszavonhatatlanul fogok megőrülni." • A hármas számú Szembesülésben így: „A kétely rohamai. Lebomló szerelem. A lélek kifekélyesedik." • Az állítás - „az emlékezet ragaszkodik a részletekhez" - voltaképp Déry-parafrázis. A befejezetlen mondatban olvashatni: „Az emberi indulatok csakúgy, mint az emlékezet, 12
