Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Varga Imre: Ne félj, ne reménykedj!; Elhagyva lakja; Fehér vers; Nem múlik el (vers)
Varga Imre Ne félj, ne reménykedj! Ne félj, ne reménykedj! Nincs más, nincs másik. Ábránd s égi ábra földedre vágyik. Nézd, szikrázik a nap és olvad a hó, patakzik, zúg az öröm, zöldül a szó. Mihelyt elfogadtad, ami fájt addig, elengedhedd, mert oltotta szomjad. Hullám sodort még parttól partig, mert küzdöttél. S magad megadva: ott vagy. Ittál egy kortyot és már nem szomjazol. Vágy, csalódás, álom, önámítás - túljutva már belóíük-lakozol. Ez a mindig más, de magva-ugyanaz, légy hálás barátom, mert vagy, aki vagy - nincs vágynod mi után és nincs hárítás. Elhagyva lakja nem tudom nem tudhatom ki vagy mert a Kistáltos a föveny a part ahová elhat kizeng hullámverés a határ amitől látható a sárga homoksáv égen a felhők a hegyek vagy hajók nem adnak rólad semmi szólhatót bár erősebbek mint vers magasztalás de a csended nemcsak engem éltet hallja a farkas a hold a nád az ész soha meg nem érthet beléd olvad ha túljut önmagán ha nem szolgálja a Forma Hang Urát vagy a Tudhatót s elhagyva lakja otthonát és érzései sem övé nincs tulajdon itt mert nincs cseléd s nincs gazda sem áttetsző' szavak mögött a tér fehér zenéje átzúgja életem 17
