Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Németh Zoltán: A halál jelentésének paródiája

(és az országot), hiszen a regényből megtudjuk, nagymamája Angliába küldte, s jó pár évig ott tartózkodott. Az igazi meglepetés az, hogy Jeme úgy mutatja be Budapestet, Magyarországot és a magyarokat, mintha nem magyar olvasók számára íródott volna a regény. Olyan információk íródnak a regény szövetébe, amelyek szinte minden magyar számára közismert tények, Jeme mégis alaposan elmagyarázza azokat. Paradox helyzet áll elő: a regény magyar nyelven íródik nem magyar olvasók számára.

Jeme a nyelvet más támadásoknak is kiteszi. A Finnugor vámpír 1.-ben mint szerkesztőnek és lektornak a helyesírási és nyelvhelyességi hibák javítása tölti ki idejét munkahelyén, a Finnugor vámpír 2.-ben ellentettjébe fordul át a helyzet: hogy Jerne megszerezhesse O.-t, a fiatal költőnőt, Magyarországon letelepedett külföldinek, vegyes házasságból származó, hazatelepülő magyarnak adja ki magát, és magyarórákat vesz O.-tól. A helyzet annyiban válik komikussá, hogy Jeme rákényszerül egy hibás, idegen grammatikájú magyar nyelv használatára, minden erejét megfeszíti, hogy minél magyartalanabb szerkezeteket csempésszen beszédjébe, hogy ne értse meg elsőre a nyelvtanár instrukcióit. Az értelmezés hermeneutikájának ez a destruálása, sőt elutasítása az interpretáció önkényének kitett, manipulálható nyelvre és nyelvhasználatra hívja fel a figyelmet. A nyelv Jeme használatában nem a kommunikáció, hanem a hatalom (megszerezni O.-t) szolgálatába állítódik. Szécsi Noémi szövege arra figyelmeztet, hogy a nyelv nem az értelmezés és az önértés, hanem az önkényes jelentésadás terrénuma - s így olyan posztmodem tapasztalatot közvetít Jeme destruált nyelve, amely a manipuláció és a nyelv egylényegűségét teszi nyilvánvalóvá.

Az értelmezés is agresszív retorikai alakzatként és egyúttal parodisztikus manipulációként lep- leződik le a nagymama szövegértelmezése és instrukciói nyomán. Értelmezés és irodalmi érték ironizálása nemcsak a mechanikus interpretáció, hanem az irodalmiság alapjait teszi ki kíméletlen iróniának:

(...) Nagymama, mielőtt elmész, szeretnék kérdezni valamit.- Kérdezd, kicsi drága. Mondjad.- Az írásművemet illetően...- Ezt már megbeszéltük.- Csak azt akarom kérdezni, hogy te olvastad-e.- Igen. Végigfutottam rajta, amíg vártam egy tárgyalópartnerre.-Es?- Mit és?- Tetszett?- Hogyne. Eléggé tetszett, de...-De?- De az én ízlésemnek sok benne az „a" betű.- Az „a" betű?- Igen. Több „é" betű kellene bele, meg „i"-ből is kevés van. Még ha be is állítanád a kényes egyensúlyt, akkor is ügyelni kell a magánhangzó-harmóniára. Nem „i" meg „é", azok semlegesek, tudod. De ahol „a" van, ott legyen „o", „ó" vagy „á". Aki magyarul ír, annak ez lelkiismereti dolog is. Többnyire." (133-134.)

Szécsi Noémi szövege azonban a legkülönösebb játékot talán a nemmel űzi. Már a főszereplő nevébe is beleírja magát a folyamatosan dekonstruálódó nem, hiszen a Jerne fiktív név, nem derül ki, hogy férfi vagy nő-e a viselője. Sőt, a szöveg végig eldöntetlenül hagyja a kérdést, s a regény végén sem oldja fel a talányt. Minden interperszonális viszonyba ezért írja bele magát már kezdettől fogva valamilyen titokzatos, talányos és egyben ironikus, parodisztikus kétértelműség. A Jeme- nagymama viszony egész másként fest, ha lányunokáról van szó, és megint másként, ha az unoka fiú. A Jeme-Somi kapcsolatba megint csak ambivalenciák sorozata írja bele magát, a legparodisz- tikusabb rész egy olyan szeretkezés előtti jelenet, amelyről az sem tudható pontosan, megvalósult-e: „Hanyatt dobtam magam az ágyon. Somi fürge kezekkel dolgozott rajtam.- Sejtetted volna, mikor ott dagasztottuk a sarat a homokozóban, hogyha nagyok leszünk, megkeféllek? - zihálta, elfúlva az erőfeszítéstől, amellyel a ruhát próbálta lecibálni rólam, mert csak hevertem, mint egy zsák cement.- Ó, ha egy ufó azt látná, amit én most csinálni fogok veled! - ujjongott Somi, és hasra fordított." (68.)

Amennyiben Jeme nő, úgy a póz, a női passzivitás és a férfias lelemény lép parodisztikus viszonyba egymással az ufó nézőpontján keresztül, ha viszont Jeme férfi, akkor a gyermekkori közös homokozás élménye a szójátékon keresztül írja át paródiává az aktust. Ugyanez még radikálisabban

170