Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Németh Zoltán: A halál jelentésének paródiája
Németh Zoltán A halál jelentésének paródiája (Szécsi Noémi: Finnugor vámpír) Szécsi Noémi első regénye kellemes meglepetés: a szöveg több síkon űz élvezetes játékot olvasójával, félrevezeti, majd pedig arról biztosítja, hogy téves olvasatai helyesnek bizonyultak, s ezt a könnyed, elegáns játékot a könyv utolsó mondatai sem próbálják lezárni. A Finnugor vámpírt a klasszikus szellem- és vámpírtörténetek (Mary Shelley Frankensteinje, Bram Stoker Drakulája) posztmodem paródiájának is tarthatjuk, ez a narratív szál az egész regényen végighúzódik. Már az is bizonytalannak tűnik azonban, hogy regényről vagy inkább regényekről beszéljünk-e, hiszen a könyv két nagyobb egységből áll: a Finnugor vámpír 1. a Vérmese, a Finnugor vámpír 2. az Utóélet címet viseli. A szöveg több síkon is reflektál magára, például arra is, hogy a Finnugor vámpír eredetileg a főszereplő nagymamájának a saját használatra készült foglalkozásneve, s kialakulását a következőképpen magyarázza unokájának: (...) És ez? Ahol a neved alatt az áll: »finnugor vámpír«?- Ezt belső használatra csináltattam. Azokra az esetekre, ha hasonszőrűekkel keverednék.- De finnugor vámpír nincs. A »finnugor« nyelvészeti vagy néprajzi kategória. Miért nem magyar vámpír?- Micsoda közönséges ötlet. Gondold csak el, hogyan reagál egy pöffeszkedő angolszász vámpír, ha bejelentem, hogy magyar vámpír vagyok. Udvariasan bólint. »Igen? Hol is van? Budapest vagy Bukarest?« De a szó, »finnugor«, tiszteletet ébreszt benne, és némi egzotikumot is társít lényemhez." (25-26.) A regény főhőse, Voltamper Jeme kezdetben, a regény első részében normális fiatalnak tűnik, a második részben viszont vámpírként tér vissza, fiatalságát megtartva. Nagymamája, a regény tulajdonképpeni névadója, a 235 éves vámpír egyedül neveli unokáját, abban a reményben, hogy az folytatja a családi tradíciót, s így minden igyekezete arra irányul, hogy neveltje valódi vámpírrá képezze magát. A nagymama profizmusa mellett válik láthatóvá az unoka amatőr vámpírizmusa, s így voltaképpen Jeme nézőpontja és óvatoskodó kalandjai válnak a szöveg parodisztikus jelentéseinek hordozóivá. A nagymama-unoka ellentét a klasszikus családregény polgárábrázolásainak paródiájaként is képes funkcionálni. Ha Thomas Mann Buddenbrook-ház című regényére gondolunk, amely az életképes, „családalapító" ős és az elkorcsosult, életképtelen, művészi hajlamokkal megvert utód (unoka) ellentétének narrációjára épül, úgy a Finnugor vámpírnak már az alaphelyzete is parodisztikus: a komoly, polgári foglalkozás ebben a szövegben a vámpírizmus lesz. Jeme képtelen elfogadható munkahelyet találni magának, képtelen igazi vámpírrá válni, csak a művészet, pontosabban az irodalom érdekli, azon belül is a meseírás. Amatőrizmusa, életképtelensége tehát az irodalomhoz való viszonyában érhető tetten, s így ironikusan a könyv implicit olvasójára is kiterjeszthető (s azt a kérdést veti fel, miért foglalkozik valaki fiktív vámpírtörténetek olvasásával). A meseírás problematikája az egész szövegen végighúzódik, s az íródó szöveg posztmodem tapasztalatára utal. A Finnugor vámpír úgy is olvasható, mint egy másik szöveg megszületésének története. Ez a szöveg Jeme meséskönyve, amelynek munkacíme a Rohadt állatok, de a Bambi és Bambi gyermekei mintájára felvetődnek az Inisiatív és az Inisiatív kölykei címek is. A Finnugor vámpír tartalmaz néhány részletet is a készülő meséskönyvből (44—46., 128.). Ezek az idézetek azt mutatják, hogy Jeme meséskönyve éppolyan különös, mint a Finnugor vámpír, bár Jeme sokkal tehetségtelenebbnek tűnik, mint Szécsi Noémi. A Rohadt állatok (Inisiatív?) az allegorikus meséket 168
