Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Fogarassy Miklós: A rózsakert

pai kultúrában több mint önmaga: jel is, szimbólum is, vagyis „ikonikus szegmens". Azaz, az emberi kommunikáció természete tanulmányozható jeleinek, képeinek történeti tükrében. Géczi János műve ezért professzionális szemiotikái munka (mint ezt a hires szemiotikái szakember, Petőfi S. János kissé hevenyészett előszava is kommentálja).

A négy tanulmány jegyzeteiből és bibliográfiai függelékeiből látszik, hogy a szerző hatalmas nemzetközi szakirodalmat dolgozott fel - elsősorban a növénytantörténet, az ikonológia és a mítosz kutatás tárgyköréből. Gyanítom: manapság több doktori disszertációra elegendő lenne ez. A szemiotikával, e kevéssé ismert, de roppant fontos „csúcstudománnyal" kapcsolatban - mielőtt végtére is szemleszerűen végigpásztáznánk Géczi munkáját - pár, szinte ismeretterjesztő megjegyzés... Ez a jelek tudománya, mely szinte az egész antropológia, a társadalom- és humán tudományok mögött és mellett áll; olyan, mint a reáltudományok számára a matematika. E diszciplína — képletesen szólva — a szintézisek szintézise. Szinte mindent átfoghat, ami kommunikációként, jelként egzisztál. A sokoldalú Géczi e szakág pécsi tudományos műhelyéhez kapcsolódva biológusként, művelődéstörténészként értekezik a rózsák jeltudományáról.

Az első dolgozat a könyvnyomtatás felfedezésének és a 14-16. századi herbáriumok, gyógyszerészeti könyvek és könyvecskék növényábrázolásairól szól. Egyszerűen szólva: könyvillusztráció történetet kapunk, a régi orvoslás, illóolaj-főzés, népi (laikus) gyógyítás segédleteinek képi anyagainak analízisét. A fa- és rézmetszetek, e jobbára fekete-fehér képecskék rózsa-ábrázolásait veszi itt górcső alá, méltányolva, de szigorú kritika alá is véve a régi illuminátorok, nyomdászmesterek képecskéit - hol a tüske hiányzik, hol a virágzat vagy a gyökér van elnagyolva... Ám az illusztrációk szöveges magyarázatai igen sok tanulságot rejtenek. E sorok írójához a második dolgozat áll legközelebb, Az európai rózsajelképek festészeti és grafikai megjelenései a 16-18. században. A közel négy íves szaktanulmány a könyv „legképesebb" (vagyis sok fekete-fehér, részleteiben ki is nagyított képekkel kísért) része. A késő-reneszánsz, elsősorban a manierizmus és barokk allegorizáló korszakáról van itt szó. A görög-római klasszikum idejéből újra éledt „szerelmes" rózsák körében pásztáz e lapokon a szerző, vagyis naturális, erotikus, „vénuszi" értelmében veszi, de a keresztény századok - ellenreformációsan, avagy puritán módon, „új-hitű" moralitással, spiritualitással szemlélődő — korképeit magyarázza. Ám ahhoz, hogy e művészettörténeti (és persze: ikonológiai, szemilógiai) kérdéskörhöz hozzáférjünk, földrészünk korabeli gondolkodásmódjával, a nyelvi és képi jelek 17. századra egységesülő allegóriatanaival, az emblematikával, a táblaképfestészet meg a grafikai kifejezésmódok sajátosságaival is meg kell ismerkednünk. Géczi tömören fogalmaz és türelmes kalauzként vezet mindezen végig — a portrék, a csendéletek, a moralitásközpontú festői ábrák rózsáit kommentálva.

Ezt követően elhagyjuk a képi jeleket, és az irodalom „rózsa-kertjeibe" sétálunk át. A könyvnek ez az irodalmi szegmense három tanulmányból áll - vonzó változatossággal. Az első a régi magyar irodalmi tárgyköréből való és Gyöngyösi István hosszú-verseinek rózsajelképeivel foglalkozik. A második - már címében is lebilincselő („Én is ugyanúgy meghalok, ahogy meghaltak a rózsák és Arisztotelész?") — Borges rózsaszimbolikájáról szól. Talán itt kerülünk a téma legmagasabb szféráiba - filozófiai, misztikus vonatkozásokba pillantunk bele pár remek vers, novella elemzése kapcsán. Antoine de Saint-Éxupery A kis hercegének kisbolygói (híresen hiszterika) rózsájával kapcsolatos munka az utolsó stúdium - ám senki ne várjon ehelyütt se sztenderd megoldást. Ebben Géczi - Eugen Drewemann teológiai-filozófiai, mélylélektani meglátásainak nyomait követve - szinte a francia író egész prózai életművét pásztázva fejti ki mondanivalóját.

A kritikusnak alig akad rosszalló szava. Talán csak ennyi: nem ártott volna a rózsát — szinte lexikoncikkszerűen - a kötet élén növénytanilag, szárazon leírni. Az olvasó akkor tudná, hogy élet- tanilag „mihez tartsa magát"... Egy módosabb kiadó - persze — a rózsahagyományok roppant színes tematikájához pár színes reprodukciót is mellékelt volna. Ám 'iskolakultúránk' még nem tartozik a pénzügyileg virágzó ágazatok körébe. (Iskolakultúra, 2003) 1 2 3 4 5

1 Pátria könyvek, 1991.

2 Vár Ucca Tizenhét, 1999. 3. sz.

3 Terebess, 2000.

4 Krónika Nova, 2001.

5 A tudományos munkákat közlő sorozat változatos tematikájú: pedagógiai, szociológiai, irodalmi, nyelvészeti és szemiotikái tárgykörökben tizenhét kötete jelent meg.

167