Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Luchmann Zsuzsanna: Az anyanyelv bűvöletében
Luchmann Zsuzsanna Az anyanyelv bűvöletében Pintér Lajos: Békarokka „A békarokka se nem béka, se nem rokka. A gyermekkor emlékeivel hoztam magammal e szót, e szóképet." így kezdi harmadik gyermekverskötetének fülszövegét Pintér Lajos, aki a mezei zsurló megannyi elnevezésének egyik leginkább zenélő-mesélő változatát választotta címül: Békarokka. El is az érzéki erejű szó kínálta lehetőséggel, mert az egyszerű jelentésmagyarázaton túl a benne foglalt képet is kibontja: „Ha e zsurlóra rásüt a hold, ha titkos éjszaka jő, békák sodorják fonállá az éji hold ezüst és arany szálait. A versek itt születtek, e meséi titkos-játékos éjszakában. Az anyanyelv nedves, nyirkos rétjein, szántóföldjein." Sokatmondó ez a fülszöveg. Kulcsszavai Pintér Lajos költészetének meghatározó jellemzőire utalnak: először a kezdetektől vállalt személyességre, amelynek egyik sajátossága a gyermekkor világának az életmű hossztengelyén végighúzódó vonulata, aztán versteremtő eljárásainak titkos-játékos vonásaira, s végül - az előzőekkel összefüggésben - az anyanyelvhez fűződő kapcsolatára, amelyet egyszerre jellemez a gyermeki gyönyörködés annak termékenységében és a büszke öröm további gazdagításában. A gyermekkor emlékképeinek felidéző ereje, a játéknak mint esztétikai minőségnek állandó jelenléte, a nyelvi gazdagságra rácsodálkoztató formálás alkalmassá teszik e költészet bizonyos darabjait arra, hogy gyermekversekként (is) olvassuk őket. Mert legtöbbjük nem az a szónak az eredeti értelmében, de azzá válik a weöresi felfogás felől nézve, amely szerint: „Minden vers utólag gyerekverssé nyilvánítható, ami nem elvont, nem komplikált, dallamos, ritmikus, a hangzásával, a dinamikájával hat. [...] Szerintem gyerekvers az, ami közvetlenül, szavakkal nem oktat, hanem olyan hangulatot, dallamot, élet- vagy természetdarabkát próbál adni, ami a gyerek - és a felnőtt - lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi." Pintér Lajos maga írja Könnyv című esszékötetének naplójában második gyermekverskötetének (Graffiti, 1995) megjelenése kapcsán, hogy annak darabjai nem igazi gyermekversek: felnőtt versei közül válogatta őket. Erre korábban mestere, Kormos István biztatta, aki először adott ki műveiből válogatást gyerekeknek (Zsiványok arca, 1979). A későbbiekben aztán azok a folyóiratokban már megjelent versei lettek „gyermekversekké", amelyeket Baka István a Kincskeresőben újraközölt. Másfelől Pintér Lajos a weöresi hagyományt folytatva olyan költő, aki akkor sem változtat beszédmódot, ha gyerekekhez szól, mert tudja, hogy a jókedv és a szomorúság elemi kifejezésének szükséglete és a játék nem tekinthető pusztán a gyermekek kiváltságának. A Békarokka verseinek közel fele kötetben még nem jelent meg, a többi válogatás az eddigi verskönyvekből az 1975-ös Fehéringes folyókiól az 1995-ös Ezredfordulóponton címűig. Az utóbbiakat tekintve nem csupán annak bizonyságául, hogy a gyermekkor élményköre meghatározó rétege a költészetnek, hanem jelezvén azt is, hogy ez az emlékvilág sokféle szövegkörnyezetben és funkcióban képes működni. A különböző interjúválaszok és esszék vallomásai szerint a csongrádi gyermekévek a nagymama házában valóban minden csodával teljesen teltek. Természetes, hogy a tiszai világ földközeli és hétköznapi csodáinak emlékképei, terei, tájai, tárgyai és alakjai újra és újra előtűnnek. A pálya elején született Vízre lapos követ dobni a személytelen főnévi igeneves szerkezetek halmozásával időtlenné tágítja a gyermekkort: „Vízre lapos követ dobni - / alvó földről dinnyét lopni, / szalad tunkban mohón enni, / ébredtünkben hasraesni." A parton-gáton, télen-nyáron hely- és időmegjelölésével párhuzamos szerkesztésű Kézjegy-vers, A csongrádi Tisza-gáton filmszerűen pergő képsoraiból valami ártatlan, pogány életöröm árad, amely természetessé teszi az ismétlődő megállapítást a három jó barátról: „vidámak voltunk és szentek". A félelem és a féltés kötetének (Ezredfordulóponton) Dúdo/éjában a testi-lelki közérzetnek megfelelően „rozsdáit emlék a réz-tanya", az „álomi dű- lők"-ön szétesnek a képek, a fogalmak: „Apánk epeíz / csak földünk anya." 162
