Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Tükör

Kis öreg néni, a barna kendővel a fején, nagy régi posztókendőjében lassan totyog elő­re. Kétezer forintja van bent, nyolcszázat oda akar adni. Vastag, csöndes mesterségei iparos a lányával, aki fehér szalaggal épp olyanra alakí­totta kis gömbölyű fekete kalapját, amilyennel tavaly Aczél Ilona játszotta a kokottat. Ez egy olcsó és feltűnő ötlet a kalapban. — Most mutasd a könyvet, nem is tudom mennyi... — 1500 koronát írjál - mondja az apa. Szegény vénlány, az arca tele van piros pontocskákkal, a szája körül az a fájdalmas vo­nás, amit a nemi kielégítetlenség hagy ott. Kis piszkos, a csuklója oly sovány, az ujjai oly fehérek s a körmei oly tisztára kapartak, pénzt hoz az államnak. Az apa felteszi az aranykeretű evikkert az orrára, annak is a hegyére, ugyan hogy áll meg, [mint] a vastag apának vékony, csontos lánya. — Ezt jól megcsinálták - nevet a fess, magas homlokú jogászgyerek álmos, fáradt, meg- lumpolt szemével s kerettelen üveg cvikkerével és szaporán magyaráz - most forgótőke nincs, kivenni úgyse lehet, hát mindenki szívesen adja oda, így legalább kamatoz. Fess nő, szilszkin2' boa és kabát, igen elegáns, selyemruha, korall fülbevaló, nagy posz­tókalap, kis frufru a kerek arc fölött, vastag puha nyak, szürke szemével elnéz, ahogy to­vamegy, magas kalapja a fölemelt strucctollal. — Délután nem lehet jönni? — De igen. — Mert most dolgom van. — Hova jár? — Takarítani. De ott csak azt írtam alá, hogy Anna. — Akkor itt is úgy írja. — Vágó Anna, igenis. Aláírja, a keze bőrébe beleette magát a sok évi súrolás után a fekete piszok. Sovány nőcske, zöld kosztümje egészen friss és új, oly zárt, vékony, sápadt; csupa sápadt és sovány nő hozza a pénzét. A sovány nők megindultak a takarékpénztárak aranyozott rostélyai felé, s amit elvontak maguktól, amit a konyhapénzen, az elmu­lasztott hangversenyeken, a meg nem csinált báli ruhán, a gyerekről hiányzó csinos kis prémsapkán és boán, amelyet oly fájó szívvel halasztott évről évre, a kis cseléden, aki pótolná az ő munkáját a házban, a sok apró, pillanatnyi sebet vágó, de gyorsan beforró hiányok sebecskéin megspórolt pár ezer koronát. Óh, igen, a férjem is hozzá­járult, mert már évek óta kellene egy második könyvszekrény, de csak polcot csinál­tatott, a cipője széles és vastag, de csak benne jár, a ruhája igen jó szövetű, de maguk vették, és nem úgy rendelték, így 20 forinttal olcsóbb, s a kalapja négykoronás, de azért csak oly jól megteszi, mintha egy 20 koronás szőrös kalap volna a fején, ami oly jól állana neki. — Negyvenezer korona. — Irma, gyere, te is írd alá! Nem írja alá. Nem szól. Sápadt, sovány és kedvetlen. Haragszik. Fél. Félti a pénzét; a vastag zömök ura beáll a sorba a magas homlokával. O leül egy székre, és mereven néz maga elé. Azért nem ment le a Riviérára, azért nem ült hajóba a nyáron, mikor a nagy kirándu­lást csinálták, azért utazott másodosztályon külföldön, hogy most a pénze elmenjen. A hozomány. 21 21 Sealskin, vagyis medvefókából, házinyúlból vagy pézsmapatkányból készült szőrme. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom