Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)
élünk a segítség nyújtotta lehetőségekkel: pl. 400-500 méternyi út megtételéért már buszra széliünk, kocsiba ülünk, mivel az kényelmesebb s - állítólag - gyorsabb. Igen, a kényelem: az anyagi javak s a hatalom megszerzésének vágya mellett talán a legnagyobb ösztönző az életünkben, mindennapjaink, s egyben a történelmi fejlődés egyik legfontosabb - ha nem a legfontosabb - hajtóereje. Józan ésszel alig felfogható áldozatokra vagyunk képesek a megszerzéséért: hajtunk éjjel-nappal megszállott módra, hogy egy minden kényelmi eszközzel felszerelt s berendezett összkomfortos lakást, egy extrákkal ellátott autót megszerezhessünk, fenntartsunk, üzemeltessünk. Hajlandók vagyunk hajszával megrövidített életünk végéig vállalni az adósrabszolgaság lerázhatatlan nyűgét mindezek kedvéért, hogy esténként elnehezült testünket hordozó elsatnyult tagjainkkal a képernyő felé fordított fotelbe zökkenve rákattintsunk a szennycsatomák valamelyikére a távirányítóval - a távirányítóval, hisz már azt a két-három métert is olyan fárasztó megtenni ültő helyünktől a tévéig. Persze jól tudom, hogy az emberek többsége még nem effélékért, hanem a lét elemi feltételeinek a megteremtéséért s fenntartásáért, nagy részük pedig a puszta fennmaradásáért küszködik, ám a céljuk - ha vágyaikat a másnap felvirradtánál távolabbra is ki bírják egyáltalán terjeszteni - nekik is az, hogy a mások által már megszerzett javakat ők is megszerezzék, s ha maguknak nem, hát az utódaiknak. Ez a törekvés természetesnek tekinthető. Ha azonban az értékrend csúcsára emelkedik, már ott hordozza méhében az erkölcsi, szellemi, sőt a fizikai romlás torz embrióit. Tekintsünk csak a végletesen önzővé, mohóvá, tunyává nevelődött, elhízott fiatalok riasztóan megnövekedett számára. Vajon nem a szülők (t)enyésztették ilyenné őket? Ezt a szálat nem fonom tovább - túl messzire vezetne. Létkellékeink másik csoportját a különböző okmányok, iratok, igazolványok - a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: papírok - alkotják. Ezek legfontosabbika kétségkívül a személyazonossági igazolvány. (Új típusú esetében ehhez szükséges még egy lakóhelyet igazoló lap is. Nekem - egyelőre még - szerencsém van: régi fajta, határidő nélküli személyimből a lakhelyem adatai is kiolvashatók. Ha azonban a valaha tintával beírt adatok továbbra is az eddigihez hasonló mértékben fakulnak, úgy előbb-utóbb be kell szereznem mindkettőt.) Személyi nélkül a létem kétségbe vonható, sőt megcáfolható. A tied is. Én nem vagyok, te nem vagy, ő nincs. Mi nem vagyunk. Fontosabb tényező, mint nemzőapánk. Még megérhetjük, hogy szülőanyánknál is fontosabb lesz. Ugyanilyen fontos az adóigazolvány. Világra jötte után kisvártatva megkapja az újszülött is: már akkor adózó polgárrá, adóalannyá válik. (Ez még a jobbik eset: hisz őt magát is lefoglalhatnák s elvihetnék adóba.) Társadalombiztosítási igazolvány, a rajta feltüntetett TAJ-számmal (NB: a számoknak minden egyes papíron kiemelt fontosságuk van, csak egy számokkal ellátott papír számít papírnak). Ilyen igazolvány híján is lehetsz ugyan beteg, de megbánod. Tovább. Szakképesítésedet, illetve legmagasabb iskolai végzettségedet igazoló oklevél, bizonyítvány. Bizonyos munkakörök betöltéséhez az effélét megkövetelik. Ez természetes, hisz még így is becsúszik egy-két kontár a szakmákba. (Ide tartoznak a nyelvvizsgákról szóló bizonyítványok is - ahelyett, hogy jól megbeszéltetnék az illetőt...) Nyugdíjas igazolvány: a némely igazolásokhoz szükséges törzsszám miatt, továbbá: ha valaki ránézésre netán még nem hinné el... (ámbár 101
