Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)
ez utóbbinak egyre csökken a valószínűsége, s egy ponton végül meg is szűnik, sőt eljő az az időpont, amikor a nyugdíjas-igazolványra sem lesz többé szükség, ám erre, s a minden - vagy: szinte minden - eddigi papírt helyettesítő okiratra később visszatérünk, ill. odaérünk). Következzék néhány nem mindenki számára kötelező papír. Útlevél: csak külföldre utazni szándékozók számára. Hajdan - úgy 30^10 éve - világraszóló eseménynek számított, ha a néhány baráti országba érvényes útlevelet megkaphattad. Ma - némi fizetségért - minden további nélkül tied az egész világra szóló útlevél. Gépkocsivezetői engedély, közismertebben jogosítvány (jogsi): csak ha vezetni akarsz (és tudsz, legalábbis a vizsgabiztos szerint); ennek megszerzéséhez némi pénzen kívül - ez manapság átlagosan 100 000 Ft - tanulni is kell. Forgalmi engedély: 1. Ha gépkocsid van, és ha 2. azzal részt akarsz venni a forgalomban. Bankkártya: ha fizetésedet, egyéb járandóságaidat bankon keresztül utalják, megnehezül életed enélkül. Hosszan folytathatnám még a különböző engedélyekkel, igazolásokkal, szerződésekkel, bérletekkel, bizonylatokkal, de nem célom s nem szándékom a teljesség. Viszont fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy pl. a forgalmi engedély fabatkát sem ér a zöldkártya, a kötelező felelősségbiztosítási díj feladószelvénye(i) meg a súlyadó befizetését igazoló szelvény nélkül, továbbá a gépkocsi törzslapját is ajánlatos készenlétben tartani. Bizonyos esetekben szükség lehet a születési, illetve házassági anyakönyvi kivonatra, kórházi kezelések után pedig a zárójelentéseket ajánlatos hosszú időre megőrizni, akárcsak a villany-, víz- és gázdíjak befizetési bizonylatait. Nem befejezem, csupán félbeszakítom e se vége, se hossza felsorolást, mégpedig azzal a biztató kilátással, hogy életünk legutolsó s egyben lezáró mozzanatának igazolását már nem nekünk kell beszereznünk. (S ami körül az egész forog: a pénzről nem is szóltam.) Talán a fenti vázlatos eszmefuttatásból is kitűnik: mennyire kiszolgáltatottjaivá váltunk az egyéni és társadalmi létünk megkönnyítését, biztonságát, átláthatóságát szolgáló tárgyaknak, eszközöknek, jelképeknek és létesítményeknek, s hogy e kiszolgáltatottság, függetlenségünknek e részint kényszerű, részint önkéntes feladása mennyire ellehetetleníti embervoltunk egyik lényegének: a szabadságnak a kiteljesítését. Mindez a szemüvegem keresése közben fordult meg a fejemben: egy papírt kellett a segítsége közbeiktatásával tüzetesebben szemügyre vennem. * „Számon tarthatják, mit telefonoztam,/s mikor, miért, kinek." (József A.) - Csak úgy eszembe jutott. Csak úgy. * A minap a szerkesztőségben fölvetem Fűzi Lacinak: a Hiánylexikon analógiájára össze lehetne állítani egy tematikus számot a fölöslegeinkből is: azokból a dolgainkból, holmijainkból, tulajdonságainkból, törekvéseinkből, eszméinkből stb., amelyek vagy már eleve fölöslegesek voltak, vagy pedig az idők során váltak életünk, mindennapjaink, emberi létünk-lényegünk koloncaivá, fölösleges, sőt alkalmanként káros tartozékaivá, s amelyekkel valójában nem a létszükség, csupán a kényelemszeretet, a megszokás, a végig nem gondolt társadalmi konven102
