Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)
lékükkel együtt szépen visszasimultak, belefakultak a múltba. Szüleim hagyatékából egyikük-másikuk ha előkerül is, kegyelemre vagy rehabilitációra azok se számítsanak. Egyetlen azonban, mind közt a legelső megmaradt a kissé ákombákom betűkkel lejegyzett szöveg - a kézirat - szándékos elveszejtése után is, mégpedig pontosan, hiánytalanul. Valamikor 45-46 fordulóján írtam, alig több mint kilencévesen. Verseim azóta is örökösen vissza-vissza térő egyik alapmotívumát, a telet villantja elő ősi nyolcasokból álló négy sorban, páros rímekkel, takarékosan. Kezdő két sora az írásban fennmaradt első magyar nyelvű vers legismertebb rímpárját csendíti össze, a negyedik sorbeli bús varjak károgása pedig kimondatlanul is ott visszhangzik ugyanezen sor első szavában. Sorolhatnám még tovább is e leheletnyi vers erényeit - pl. a sorok utólag felfedezett ritmikai változatosságát -, de félő, hogy mindez merő belemagyarázásnak tűnne. Hisz annak a kisfiúnak - akire immár jó ideje kívülről tudok tekinteni - aligha lehettek tudatos fogalmai prozódiáról, verselméletről. Ám az tagadhatatlan, hogy érzékeny ösztönnel nyúlt a szavakhoz, s az elkészült műben még verstechnikai gyakorlatlansága - hogy ne mondjam: ügyefogyottsága - is valahogy jóra fordult. Ha már ilyen makacsul élni akar ez a mihaszna kis vers, hát legyen. Vagy ahogy mifelénk mondani szokták: maradjon meg magnak. Ha jól belegondolok, valóban ez volt a magva, a csírája minden utána következőnek: Tél Esik a hó, nincs már virág, Fehérbe borult a világ. A fák kopaszon állanak, Rájuk bús varjak szállanak. * Civilizációnk egyik tehertétele a lét megsokasodó segédeszközeinek való mind fokozottabb kiszolgáltatottságunk. Terjedelmes tanulmányt igényelne mindezek tételes felsorolása és áttekinthető rendszerezése; felkészült, s egyben ráérő elme számára nem akármilyen feladat lenne az ilyesmi. Jómagam nem tartozom sem az eléggé felkészült, sem az idejükkel korlátlanul rendelkező elmék közé; különben is: mire az említett kellékek, segédeszközök, satöbbik felsorolásának s rendszerezésének a végére jutnék, már kezdhetném elölről újra, hisz ezek száma változó ütemben ugyan, de nap mint nap szaporodik. Jó részük persze nagy segítség: az erdei vadakhoz s égi madarakhoz képest eleve korlátozott testi adottságaink, eltompult érzékeink miatt rászorulunk az erőnket megsokszorozó, haladási sebességünket megnövelő, látásunkat-hallásunkat messzire kiterjesztő - illetve ezek hibáit úgy-ahogy helyrehozó - mindenféle találmányra. Hisz épp a szükség vitt rá bennünket, hogy ezeket az eszközöket a lepergő évezredek során lassanként, az utóbbi egy-két évszázad alatt viszont elképesztő ütemben az említett lényekét meghaladó észbeli képességeink révén kiagyaljuk és létrehozzuk. A baj nem is az, hogy segítenek rajtunk, hanem az, hogy vissza100
