Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (IV. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
Nemcsak arról van szó, hogy vártam, közben ugyanis valóságosan nyomorogtam. Nem akartam meghátrálni, nem akartam fusizásra adni a fejem, pénzért írni; azt akartam, hogy az jelenjen meg, amit leírtam. (Exclusive dia „Kariery"... 1. fentebb!) Sok szó esik mostanában a könyv válságáról, arról, hogy az emberiségnek csupán egy százaléka olvas könyvet. Ugyanakkor egyre több a kiadó, amelyek egyre több könyvet adnak ki. Egyszerűen nő az emberiség létszáma. Hibás dolog a közönség szája íze szerint írni. A tömegolvasó másmilyen olvasó. Nem minden író tartja fontosnak, hogy nagy tömegek olvassák. (éwiadectwo rozpadu i przemijania, Ryszard Kapuscinskival beszélget Karol Krus és Andrzej Staniszewski, „Gazeta Olsztynska - Magazyn" 1992, nr 42.) Az újságírás eleinte nem sok anyagi haszonnal jár. Egyébként szinte az ösz- szes, szárnyát bontogató újságíróról elmondható, hogy nem igazán tehetős, és jó néhány évig nem is lesz esélye a meggazdagodásra. A mi szakmánkban szoros feudális hierarchia uralkodik: a rangot a munkában eltöltött évek adják, ehhez idő kell. Sok fiatal újságíró, akit frusztrál az alacsony bérért végzett kulimunka, elveszti munkáját, másikat pedig nem talál. Ez mind velejárója a foglalkozásunknak, dolgozni kell hát nagy türelemmel. A mi olvasóink, hallgatóink és nézőink nagyon okos emberek, akik hamar felismerik munkánk értékét, és ugyancsak hamar összekapcsolják azt a nevünkkel. Tudják, melyik újságírótól kapnak valami értékeset. És ez az a pillanat, amely alkalmassá tesz bennünket erre a munkára. Nem a főnökünk dönti el alkalmasságunkat, hanem az olvasók. (Ismaeli continua a navigare, Ryszard Kapuscinskival beszélget Maria Nadotti, [in:] Ryszard Kapuscinski, II cinico non é adatto a questo mestiere. Conversazioni sül buon giornalismo, A cura di Maria Nadotti, Roma 2002.) Mindig érzi és tudja, hogy kinek ír vagy kinek akar írni? Igyekszem elképzelni az olvasómat. Virginia Woolf egyik esszéjében valamikor azt írta, hogy a szerzőnek, amikor íróasztalához ül, pontosan tudnia kell, hogy kinek akarja a könyvét megírni. Sőt: materiálisán, fizikai valójában is látnia kell azt az olvasót. Egyetértek ezzel. Az én esetemben ez az olvasó a világ megismerésére vágyó fiatal. Akit érdekel a világ, aki meg akarja ismerni a világot, még ha életkörülményei miatt nincs is esélye arra, hogy a jövőben ezt személy szerint megtegye. Amikor könyveimet olvassa, ez a megismerési vágy hajtja. Ez a fiatal férfi vagy nő intelligens, olvasott, megfelelően érzékeny - ő az az olvasó, akinek én írok. (O podrózowaniu, Ryszard Kapuscinskival beszélget Maria Malatynska, „Przekrój", 1999. 11. 10.) Nagyon jó olvasóim vannak, néha egészen meghatódom tőlük. Levelet kaptam például Ruda Siskából, egy kétségbeesett fiatal lánytól, aki segítségért kö- nyörgött. A fiú, akivel megismerkedett, s akibe beleszeretett, az első találkozáskor megkérdezte tőle, hogy olvasott-e valamit Kapuscinski tói. A lány azt vála94