Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (IV. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

szólta, hogy nemcsak nem olvasott, de még a nevet sem hallotta. Erre a fiú szakított vele, azt mondta a lánynak, ha ilyen buta, akkor nincs miről beszélniük. A lány azt kérte a levélben, küldjék neki egyet a könyveim közül, hogy újra fölve- hesse a fiúval a kapcsolatot. Nagyon fontos volt ez neki, tizenhat vagy tizenhét esztendős lehetett. Természetesen küldtem neki könyvet, írtam mellé egy meleg hangú levelet, és remélem, hogy végül minden rendeződött köztük.

(Exclusive dia „Karién/"... 1. fentebb!)

Az írónak különleges érzékenységgel megáldott, jó orrú embernek kell lennie. Ez nagyon fontos. Nem tudok jó írót elképzelni e nélkül a tulajdonság nélkül. Makacsság, elszántság, hit és meggyőződés, hogy amit csinál, az fontos, hogy készen áll a harcra, miközben türelmesen várakozik és tervez. Mindez összefügg az írónak a mi társadalmunkban betöltött szerepével. Például éppen most jöttem haza egy kisvárosban, Tarnobrzegben rendezett találkozóról. A helyiség, ahol a találkozó zajlott, nem volt nagy, de az emberek nagyon érdeklődőek voltak. Mindannyian olvasták a könyveimet, rengeteg kérdést tettek föl, de nem irodalomról, regényekről, könyvekről beszéltek. Elég nagy bizalommal vannak az író iránt ahhoz, hogy konkrét szituációkról kérjék ki a véleményét. Úgy közelednek hozzá, mint a bölcsesség forrásához, mintha véleménye azonnal hatást gyakorolna sorsukra és életükre. Ha az ember így szólna hozzájuk: Tisztelt hallgatóim, én az irodalomról szeretnék beszélni, engem nem érdekel az átkozott politika - az emberek csalódást éreznének. Ok most valami mást várnak. Úgy döntöttek, hogy eljönnek az író-olvasó találkozóra, s voltak, akik több kilométert is gyalogoltak késő este, esőben, a borzalmas lengyel téli időben, s még haza is kellett menniük, hogy másnap reggel munkába állhassanak. Ezek az emberek tiszteletet érdemelnek. Óriási fizikai erőfeszítést tettek, hogy találkozzanak velem, nem lehet nekik csalódást okozni. Meg kell felelni az elvárásaiknak. És éppen ez az a különleges szerep, amelyet az író a lengyel társadalomban tölt be.

(Na ile jpzyków przetlumaczono Cesarza?... 1. fentebb!)

Ön sosem kacérkodott az aktív politizálás gondolatával?

Nem. A politika engem csak mint megfigyeléseim tárgya érdekel, a politikát mint olyant, ki nem állhatom. Mindig egyfajta hármas alapelv szerint igyekeztem élni: semmiféle rang, semmiféle állás, semmiféle funkció! Úgy vélem, nekem az a dolgom, hogy írjak. Mindazt, ami nem írás, ami nem az írást szolgálja, elvesztegetett időnek tartom.

(Co nie jest pisaniem, traktujg jako zmarnowany czas, Ryszard Kapuscinskival beszélget Tornász Brzozowski, „Swiat Literacki" 1992, nr 6.)

(folytatjuk) Fordította: Szenyán Erzsébet

95