Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (IV. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
Az a kérdés, hogy miért nem írok Lengyelországról, ügyeletes kérdésnek számít, amelyre mély meggyőződéssel azt szoktam válaszolni, hogy ez nagyon rendjén való dolog. Az a véleményem ugyanis, hogy a lengyel irodalomnak, miként minden más irodalomnak is, állandóan tágítania kell a horizontját, át kell lépnie nemzeti sikátorának határait. Olyan világban élünk, amely egyre inkább globálissá, divatos szóval egységessé válik, ennek a ténynek pedig tükröződnie kell az irodalom alakulásában: az irodalom nem létezhet úgy, hogy nem vonja le ebből a megfelelő következtetéseket. Nos, én olyan valakinek tartom magam - és erre nagyon büszke vagyok -, aki új tartalmakkal gazdagítja nemzeti, hazafias, forradalmi, okkupációs, partizán témájú stb., stb. irodalmunkat, amelyből azonban hiányzik az ember, az emberiség geográfiájának értelmében vett általános emberi motívum. (Dobre myslenie o áwiecie i ludziach, Ryszard Kapuscinskival beszélget Magdalena Lebecka, „Kresy" 1994, nr 17.) Gyakran kérdezik tőlem, találkoztam-e Afrikában lengyelekkel. Ilyenkor azt szoktam felelni, hogy lengyelekkel itthon, Lengyelországban is találkozhatom. Ezért fölösleges volna Afrikába utaznom. Ha Afrikába megyek, azért teszem, hogy ott afrikaiakkal találkozzam, s róluk írjak. (uo.) Arra a kérdésre, hogy miért nem írok Lengyelországról, olyasmit is szoktam válaszolni, hogy jól van ez így, mert arról viszont, amiről én írok, senki más nem tud írni. Negyven évet áldoztam az életemből arra, hogy járjam a világot. Sokféle körülmény járult ehhez hozzá; az egyik az a tény, hogy rengeteg pénzt ruháztak belém. Ma már nagyon nehéz ilyen írásmodellt létrehozni. Azt mondjuk: ide utazott, oda utazott... Emögött azonban ott van az illető hihetetlen erőfeszítése és a szponzorok óriási anyagi hozzájárulása. Mindezek eredményeként rendkívüli, mások számára hozzáférhetetlen tudás birtokába jutottam. Es nem azért, mert én magam különleges képességekkel rendelkezem, hanem mindközönségesen technikai-időbeli okok miatt. Úgy vélem hát, ha Lengyelországról kezdenék írni, az egyszerűen óriási veszteség lenne. Ráadásul meggyőződésem, hogy minden területen, így az újságírásban is, szükség van a specializációra. A mi szakmánkban ez nehezen kivitelezhető, különösen Lengyelországban, ahol az újságírónak a legkülönfélébb dolgokkal kell foglalkoznia, Nyugaton azonban általában szem előtt tartják ezt a kívánalmat. Én magam, úgy érzem, szakembere vagyok a harmadik világ tágan értelmezett problematikájának, a globalizmusnak vagy - filozófiai terminussal élve - a hólizmusnak. Lengyelország viszont a hazám, amelyhez érzelmek fűznek - itt élek, ezen a nyelven írok, de - édes istenem! - egyszerűen nem értek Lengyel- országhoz, akármilyen furcsán hangzik is. Előbb neki kellene fognom a lengyel történelem, gazdaság tanulmányozásának - adatokat kellene gyűjtenem, meg kellene ismerkednem a gazdasági, politikai kérdésekkel -, életemből néhány évet erre kellene szentelnem. Mikor van nekem minderre időm? 92
