Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Kovács András Ferenc: Kavafiszátiratok (versciklus)
A fiókban A szobám valamelyik falára szerettem volna fölszegezni végre. A fiók nyirkossága viszont megrongálta, lemarta, tönkretette. Nem rakhatom rámába már soha ezt a penészmaszatos fényképet. Több gonddal, sokkal körültekintőbben kellett volna megőriznem. Ezek az ajkak, ez az arc ó, ha csupán egyetlen napra, vagy egyetlenegy órára, csak néhány percre legalább - bár visszatérhetnének, bár föltámaszthatnák az önnön múltjukat! Soha már nem rakom rámába ezt a képet. Szenvednék, látván, hogy mennyire bántódott, megsérült. Különben is, ha nem ment volna tönkre így, talán zavarna, mert folyton csak arra kellene figyelnem: nehogy egy véletlen elszólás, egy vaktában odavetett félmondat, vagy a hangom valamely lágy, elfojtott remegése eláruljon, netán, ha majd felőle, ha valaha is róla kérdeznének meg engem. (1923. január)
