Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Kovács András Ferenc: Kavafiszátiratok (versciklus)
Kovács András Ferenc Kavafisz-átiratok Az énekes Világtól távol él, s a vers varázslatától megrészegül: számára már a szép vers a mindenség maga. A képzelet egy páravázú házat lehelt a légbe önnön énekesének: lenge ködökből s gőzből emelte, mégis szilárd, sors sem ingatja meg. Azt mondjátok majd: „Hasztalan, rideg lét! Színtiszta téboly, őrültség azt hinni, hogy az élet csupán gyöngéden lebegő zenét jelent, lágy fuvolaszót, és semmi mást." Vagy így dohogtok: „Mily könyörtelen közöny őrli hiába föl azt, aki mit se törődik az élet harcaival." Nagy tévedés, csalás, önámítás - s be híg hamis beszédetek! Mennyire igaztalan ítélkezésetek! Mert lényegében isteni természet ő! Fölfoghatatlan értékét nem látja át gaz elvakultság, satnya logika. Háza, a bűvös, a ritka smaragdokból kirakott falakkal, a fénybe magaslik, s rejtelmes hangok suttognak az égi falakból: „Fiacskám, légy nyugodt! Elmélkedj, énekelj! Jól, hosszan énekelj, titkos apostol!" (1892. augusztus 15.) 86
