Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Csáky S. Piroska: Alkotás és könyvkiadás

5. 1989-től a kiadványok száma csökken, megnövekedett a könyvkiadók száma. Több magánkiadó jelenik meg, ami nem volt jellemző az előbbi időszakra, különösen elképzelhetetlen volt az államosítás korában.

6. 2000-2003. A számítógép nyújtotta lehetőség azt eredményezi, hogy sok kiadó működik. A valamikori állami kiadók tevékenysége mellett több városban adnak ki könyveket - olykor -, alkalmi műveket. Ezeknek a kiadóknak még nincs kialakult kiadói profiljuk, amelyek a magyarországi alapítványok támogatásával jelennek meg legyakrabban. A vizsgált időszakban mintegy 600 mű, ami évi 200 címszót jelent.2

7. Az elektronikus kiadványok megjelenése az ezredfordulón (Zetna).

Ahhoz, hogy bárhol létrejöjjön könyvkiadás, bizonyos feltételek szükségesek. Ilyen feltétel az igény - vásárlói és olvasói igény. Ezekre a tényezőkre hat az ízlés (tudjuk, az ízlés részben a kínálattól függ, de ugyanakkor hat is a kiadókra, mert a kiadó el is szeretné adni, amit kiadott, nem csupán a megjelentetés a célja, habár alkalmazkodik kiadványaival a befogadó ízléséhez). Nem mellékes az sem: van-e olvasója egy-egy kiadványnak. Ehhez kapcsolódhat az olvasóvá nevelés bonyolult feladatköre is.

A könyvkiadás magvalósításának másik vonulata a szellemi erők létezése vagy nem léte. Pontosabban: vannak-e íróink, kiadóink, terjesztőink. S vannak-e „befogadók"?

Vajdasági viszonylatban elmondhatjuk, hogy létezik vajdasági irodalom, és a szépirodalom képviselői mellett szakírókkal is találkozunk, akik kutatnak és publikálnak. A könyvkiadásra jellemző tehát, hogy a szépirodalom mellett tudományos művek is napvilágot látnak. (Ezt bizonyította a Fehér Ferenc Könyvbarátok Köre kiadványa, egy [hiányos] arcképcsarnok, amely 160 alkotó arcképét mutatja be, s tudomásunk szerint készül az arcképcsarnok folytatása újabb 160 alkotó portréját mutatva be. A szerkesztők ez ideig mintegy 420 személyt tartanak nyilván 1918-tól napjainkig. Nem csupán szépírók kerültek be a gyűjteménybe, hanem olyan tudósok, kutatók, művészek is, akiknek legalább egy kötete napvilágot látott. A jugoszláviai magyar irodalmi lexikon ettől több adattal szolgál.)3

A tervezett, rendszeres, folyamatos könyvkiadást a kiadók biztosítják. 1989-től időszerű lett a gazdasági életben a magánosítás, s az állami könyvkiadók mellett mind több kis vállalkozó jelent meg - részben magánkézben levő, kevés felszereléssel rendelkező, csupán számítógéppel és kisebb nyomdagéppel felszerelve -, s könyvkiadóként tevékenykedett (Magyarországon rendszerváltásnak nevezik ezt a korszakot, mi más jellemzőt szoktunk emlegetni...). Felteheti valaki a kérdést: jó-e vagy rossz, hogy több kiadó működik aránylag kis földrajzi és nyelvterületen? A válasz nem egyszerű. Másként válaszolna a szerző, a vásárló vagy a pedagógus. SZERZOként (íróként) azt mondhatnám: jó, hiszen nagyobb eséllyel vehet részt a szerző a határon túli könyvkiadás támogatására kiírt pályázaton, nagyobb az esélye, hogy kiadják a művét. Talán VÁSÁRLÓként is örülnék a ténynek, hogy nagyobb a kínálat, a választási lehetőség. Csak... Nehéz tájékozódni a magánkiadványokról, nincs megszervezve a terjesztés, a beszerzés.4 S talán nem szabad elhallgatni a minőségi eltérést sem a magánkiadványok és a jól felszerelt, nyomdai szak^ A 21. század első éveiben sok városban adtak ki könyvet, s kiadványonként különböző intézmények, társulatok, társaságok, magánszemélyek neve van feltüntetve kiadóként. Nem minden esetben beszélhetünk rendszeres könyvkiadásról, gyakoriak az eseti megjelentetések.

^ Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918-2000). - Újvidék: Forum, 2001.

4 Tanulmányom a Szerb Matica Könyvtárának adatbázisában feltárt magyar nyelvű művek alapján készült. Bár a könyvtár köteles példányra jogosult, sajnos nem szolgáltatnak be a nyomdák minden kiadványt, ezért nem készítettem statisztikai kimutatást. Csupán a jellegzetességeket kíséreltem meg összefoglalni.

71