Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Danyi Zoltán: Mindenhol ugyanaz; Az érthetetlenről szól; Mint az áramütés
Mire a bőrkabátos a piac közelébe érkezik, a derűs arcú festő elnyűtt bakancscsal a hóban topogva elfogyasztja a közeli bódéban vett citromos teát, a kifogástalanul öltözött, jóképű kultúrattasé a fotókiállítást ünnepélyesen megnyitja, a nyugalmazott ügyvéd frissen fényesített cipőjében a lépcsőház ajtaján ldlép, a vadászbombázók pedig, dolgukat sikeresen elvégezvén, az anyahajó felé veszik az irányt. A fiatal bemondónő becsukja a könyvet, a villanyt leoltja és hamarosan elalszik; álmában édesen mosolyog, arca elbűvölően bájos. Az érthetetlenről szól Hermann Kühn német régész és művészettörténész megszállott tudós volt, mesterségének odaadó, áldozatot nem kímélő, elszánt művelője. Doktori értekezését a 15. század elején működő híres miniatűrfestők, a Limbourg fivérek munkásságából készítette, jelentős felfedezésekkel gazdagítva a szakirodalmat. A művészettörténet elvégzése után az orvostudományi karra iratkozott, sikeresen elvégezte azt is, de nem állt szándékában orvosként dolgozni; mindössze a művészet jobb megértéséhez volt szüksége az anatómiára, a sebészetre, a patológiára, így hát medikussága során végignézett egy tucat nekropsziát is. Hermann Kühn azután évekig a Hamburgi Régészeti Múzeum alkalmazottja volt. Közben a tudományos munkát is folytatta; érdeklődése mindinkább az ősi korok művészete felé fordult. Végül egy szeszélyes ötletnek engedve feladta jól fizető állását és Franciaországba költözött, ahol barlangrajzok kutatásával kezdett foglalkozni. Ebben is jelentős sikereket ért el, az ő nevéhez fűződik többek közt a Trois Fréres és a Tue d'Audubert barlangokban található jégkorszakbeli rajzok értelmezése és kimerítő magyarázata. Tudományos pályája legnagyobb eredményének mégsem ezt, hanem egy egészen különös felfedezését tekintette. Egy alkalommal Montespan egyik legeldugottabb zugában végzett méréseket, amikor egy rejtett járatot fedezett fel, egy keskeny nyüást, amelyen éppen hogy csak átfért egy hozzá hasonlóan szikár alkatú ember. Ez az üreg egy alacsony, sötét, nyirkos barlangfolyosóra nyílt, amelyen Kühn csak kúszva tudott áthaladni, de bátran törekedett előre. Nagy, festett barlangterembe jutott, egy eddig még ismeretlen helyre, ahol körben a falon ábrák voltak, vadászokkal körülvett állatokkal, párosodó vadakkal, érdekes, félig emberi, félig állati külsőben megjelenő zenélő alakokkal, és közöttük egy agancsokkal, lófejjel, medvemancsokkal rendelkező táncoló emberi lénnyel. A rajzok valóban szenzációsak voltak, hozzájuk még csak hasonlókat sem tártak 40
