Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Tóth Béla: Mert kutyaéletünk van; 1987; HOLnap (versek)
Kitudódott minden belterjes Förtelem a főmuftik komoly HOZZÁNEMÉRTÉSSEL Besöpörték az alig Használt IDEgbajosok maradék JÁR(ondó)ságát IS ÉS MÁR Csak az elektroncsapdák Füstös kipuFFogóin Keresztül léphetjük át A Mesterségesen SZABadal(l)mazott HORDOzható (portable) HAzánk HA tárait HOLnap Majd... majd holnap élek ha hagyja a lélek, az egyöntetű tetű ha marad egy szó egy hang egy betű ráérek, hiába mar a méreg leírom majd... majd holnap vagy a jövő héten ha szebben ragyog a nap az égen kiülök az udvari padra már a papírt is hozom de hirtelen elhatározom (egy jó kávét iszom) jobb lesz holnap, talán nem süt a szemembe a nap-nyújtózom egyet, elűzök egy-két legyet-kihűl a kávé gondolom s már az új rímet mormolom amit majd leírok holnap esetleg utolérem szépen megkérem a holnapot, legyen most, legyen ma, aztán maradjon Ő mint holmi holnap, HOLnapra.
