Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Vasagyi Mária: Cifra ház bőségszaruval

Vasagyi Mária Cifra ház bőságszaruval A Kőkecskéhez címzett nevezetes sárkánysori vendéglő tulajdonosa, Jusztin nagyapa utolsó bejegyzése pávaszemes mohazöld könyvébe: 944 okt. 20. Fruzsina még mindig hallgat Magda bérét kifizetem 80 Pengő 40 fillér Villany nincs. Ma se jött senki. Az ajtót lakatra zártam ablakokat bespalettáztam csak az utolsón hagytam egy kis rést nehogy or­ra bukjunk a sötétben- Fuj, de ronda ez a leány, nyelte volna el a kazán! - rikoltotta Énekes dédanyám a verandán, amikor apám, Mór hazahozott a Sárkánysorra. A kazán a szorost jelentette, ahol az összekeskenyült Duna vad sodrásával bajlódó hajón édes viselőm, Sára, a néhai petrőci zsidó kocsmáros Kamancra származott árvája világra hozott és meghalt. A kazán szó használata Énekes dédanyám fenti rivalgását követően családon belül és kívül egy­aránt divatba jött a Sárkánysoron. (Fulladj kazánba! Na, ő már javában forog a kazánban! Megpörgette, mint Mórt a kazán!) A tény, hogy élek, s leírhatatlan rútságom miatt rejte­getni kell, hatalmas súlyt jelentett a családnak. Jóllehet halálomat többször megjósolták és biztosra vették, sőt, sírhelyemet a temető nyugati palánkjánál szirtszerű, csónak for­májú kővel megjelölték, maradtam. Fruzsina, Énekes dédanya és Fülöp dédapa legkiseb­bik gyermeke volt az, aki feldajkálásomat vállalta. Csakhogy a gonosz időben, amikor vő­legénye, az izraelita Grünberg Pál vidéki újságíró gyakori látogatásai veszélybe sodorták a házat, Fruzsina színpadának különféle fajú és felekezetű művészeiről ne is beszéljek, ajánlatos volt engem úgy elrejteni, hogy apám se találjon meg, ha tág tengeri útjáról ha­zavetődik. Énekes dédanya almáriumának középső fiókjába dugtak fehérnemű, ritka fű­szerek és ismeretlen rendeltetésű kacat közé. Az almárium hátán levő nyílás - levegőzé­sem céljából vágták - volt a kémlelőlyuk a világra. Fruzsina, amint a Kőkecskében pro­dukált és messzi földön híres szakácsművészete megengedte, és a színház körüli zsongás is alábbhagyott kissé, bejött hozzám, kiemelt a fiókból, mint süldőlány a bábuját, amely- lyel csak titokban játszhat már, mosdatott, fésült, etetett, olvasni tanított. E legutóbbi mű­veletet a kérésemre résre hagyott fiók világosságánál gyakoroltam naphosszat, mígnem beesteledett, és szemem megnehezült, és álomba kábított a frissen mosott damaszt, a gyömbér és a szurokfű illata. Zabosnak csúfolt Gáspár nevű mindenesünk - lelt gyermek, azt suttogták, Jusztin nagyapa Szeged környéki, mások szerint petrőci titkos utazásainak következménye - fél évvel azután, hogy elszántotta Senki Örzse földjét, újabb galádságra vetemedett, mert megint belebújt az ördög: besúgta a családot a tollbóbitásoknál, bizonygatta, Fülöp dédapáék olyan egyént rejtegetnek, akinek szögesdrót mögött a helye. Éjjel-nappal lesték a házat, a vaksi újságíró, Grünberg Pál után kémkedtek. (Pedig már elvitte a halálvonat.) Fél évre az eset után Énekes dédanya örök nyugovóra tért, de Gáspár, aki időközben mindkét kezére megbénult, a szegényházban, ahova Énekes dédanya vitette hasznavehe­tetlensége és spion természete miatt, még mindig nem nyughatott. Rapos képű szerető­je, a Kőkecske konyháján kisegítő Treszka hordta neki a híreket arról, hogy a házunk 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom